Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

A törvénytelen gyermek jogviszonyai. 137 tására mily összeg elégséges, oly ténykérdés, amely csak a ténymegállapítás körül elkövetett jogszabálysértés okából tárna/Iható meg, ilyent pedig a felperes nem panaszol, a felebbezési biróság a S. E. 64. §-ában előirt megokolással helybenhagyta az elsöbirósági Ítéletnek azt a rendelkezését, amely a havi tartásdíj összegét 12 K-ban szabja meg. Nincs tehát alapja a felperes ama panaszának, hogy a felebbezési biróság a tartásdíj összegét havi 8 K-ban állapítja meg. Alaptalan a felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési biróság nem rendelte el a bizonyítás fölvételét az anya társadalmi állása és az apa vagyoni viszonyai dolgában és hogy a S. E. 64. §-ában előirt megokoló kötelességének nem tett eleget. A felebbezési biróság ítéletéből, a tárgyalási jegyzőkönyvekből és azok mellékleteiből ugyanis kitűnik, hogy a felebbezési biróság ezekben a kérdésekben a bizonyítást fölvette és hogy ennek eredményének méltatásával hozta meg döntését. Az alperes és a felperes gondnokolta kiskorú gyermek anyja, mint ennek természetese és törvényes gyámja közt 1909 márcz. 20-án ajándékozási szerződés neve alatt megkötött, az illetékes gyámhatóság részéről jóváhagyott jogügyletet illetően a felperes által fölhozott panaszok közül alapos ugyan az, helyesebben az az érvelés, amely szerint e gyámhatósági jóváhagyás annyiban, amennyiben a gyermek jogairól lemondást is tartalmaz, az 1877. évi XX. t.-cz. 113. §-a értelmében nem joghatályos, ellenben nem állhatnak meg a felperes részéről e szerződés dolgában fölhozott egyéb panaszok. A felebbezési biróság ugyanis a per összes adatainak a S. E. 64. §-a értelmében mérlegelésével, fényképpen azt állapította meg, hogy a szóban forgó ajándékozási szerződéssel a felek azt akarták elérni, hogy az alperes a felperes kiskorúval szemben fennálló tartási kötelezettségét 500 K-val egyezség utján megváltsa. Ebből a tényből pedig következtetés utján arra a további ténybeli meggyőződésre jutott a felebbezési biróság, hogy itt színleges szerződéssel állanak szemben. Mivel pedig az eme jogvita területén hatályos osztrák polgári törvénykönyv 916. §-a értelmében akkor, „ha bizonyos nemű ügylet iránt csak szinleg történik egyezkedés, azt azon törvényes rendszabályok szerint kell megítélni, melyekhez képest az, valódi mivoltánál fogva, megítélendő" és mivel a felebbezési biróság ehhez képest a szóban forgó jogügyletet nem mint ajándékozást, hanem mint olyant birálta el, amelylyel az alperes az őt terhelő tartási kötelezettség dolgában óhajtott a gyermek törvényes képviselőjével egyezségre jutni, a felebbezési biróság ezzel a megítélésével és annak megfelelő jogi döntéssel nem sértett meg jogszabályt. Ami már most ennek az egyezségnek, mint ilyennek joghatályát illeti: kétségtelen, hogy az, — amint fönn már érintetett —