Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

134 Családjog. Már most ily körülmények közt, amikor örökhagyó még eletében a másodrendű felperes törvénytelen származásának a megállapítása iránt lépéseket tett, azonban az örökhagyó akaratán kívül fekvő okokból az örökhagyó erre irányuló szándéka végre nem hajtatott, akkor az örökhagyónak a másodrendű felperes törvénytelen származásának a megállapítására irányuló szándékából íenmaradt ez a joga is, mint minden más, az örökhagyónak akár közvetlenül a vagyonjog körébe tartozó, akár pedig vagyonjogi igényekkel szoros kapcsolatban levő s azok érvényesítésének alapját képező összes jogai az örökhagyó halálakor átszálott az ő törvényes örököseire, az alperesekre; ez alapon tehát az alpereseknek a viszontkeresetükre nézve a kereshetőségi jogukat meg kellett állapítani. Megállapítható, hogy másodrendű felperes N. I. az elsőrendű felperes és az örökhagyó közt fennállott házasság tartama alatt 1885 jan. 18-án született, így tehát másodrendű felperes, mint törvényes házasság tartama alatt született gyermek az ellenkező bebizonyításáig törvényes születésűnek vélelmezendő. Ezzel szemben tehát az volt vizsgálat tárgyává téve, hogy másodrendű felperes az örökhagyónak törvényes leszármazója-e? Bizonyítva van, hogy amikor 1883 jan. 6-án elsőrendű felperes a férjét az örökhagyót fejbe ütötte és ez súlyos testi sértést szenvedett, néhai N. L. feleségét, elsőrendű felperest a lakásáról elűzte, őt többé magához vissza nem fogadta, vele a házaséletet egész haláláig többé nem folytatta, hanem feleségével, elsőrendű felperessel állandóan haragban volt, a feleségét még kérelme daczára sem fogadta vissza, néhai N. L. a felesége elűzésétől kezdve állandóan gazdasszonyokat tartott, kikkel szerelmi viszonyt folytatott. Bizonyítva van az is, hogy elsőrendű felperes a különélés ideje alatt is idegen férfiakkal házasságon kivüli viszonyban együtt élt s hogy maga elsőrendű felperes a másodrendű felperes N. I. születésekor beismerte, hogy ez a leánya nem férjétől született. Igazolva van tehát, hogy elsőrendű felperes a néhai férjétől 1883 jan. 6-tól kezdve férje haláláig, tőle különválva volt s hogy ezen idő alatt elsőrendű felperes idegen férfiakkal szerelmi viszonyban együtt élt, néhai N. L. pedig a gazdasszonyaival folytatott szerelmi viszonyt. Nincs bizonyítva az a fentiekkel szemben, hogy néhai N. L. a különélés idejétől kezdve feleségével egészen haláláig nemileg közösült volna, sőt ennek lehetősége kizártnak is mutatkozik; ennélfogva azt kellett megállapítani, hogy örökhagyó a feleségével a másodrendű felperes fogamzásának ideje alatt nemileg nem közösült s igy másodrendű felperes nem örökhagyótól származik, a másodrendű felperest tehát törvénytelen származásúnak keFett kimondani, önként értetvén azonban, hogy a másodrendű felperes