Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Hozomány. 123 magatartása idézte elő, hogy felperes alperes háztartását elhagyni kényszerült, azt a tartást e szerint, a melyben felperes férje haláláig alperesnél részesült alperes vonía meg a felperestől. Minthogy olyan esetben, midőn a külön vagyonnal még nem rendelkező fiu nejét szülei házához hozta s a fiu nejével együtt szülei háztartásában dolgozik, a szülők a fiu vagyontalan özvegyének azt a tartást, a melyben az addig részesült, az utóbbinak özvegysége tartama alatt is kiszolgáltatni tartoznak: minthogy ennek a tartásnak kiszolgáltatását alperes tagadta meg: felperes ennek a tartásnak az egyenértékét követelni jogosult. Nem szünteti meg alperes tartási kötelezettségét az a körülmény, hogy felperes férje halálát megelőzően 8—9 éven át súlyos betegségben szenvedett, a mely időnként teljes munkaképtelenségét vonta maga után; mert felperes ebben az időben is a családnak tagja maradt, s nem teszi időelőttivé a kereseti követelést az, hogy felperes az alperes nejének hagyatéki ügyében férje után özvegyi jogot kívánt érvényesíteni, mert még ha ilyen jog illetné is, arról lemondott az által, hogy a helyett a tartás megítélése iránt indított keresetet A kir. Curia a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperesnő férje utáni özvegyi jogának esetleges megítélése csak azt vonhatná maga után, hogy alperes a terhére megállapítandó tartásdíj összegét megfelelően leszállíthassa, esetleg az alóli fölmentését szorgalmazza, ennélfogva a Curia azt a másodbirósági indokot, hogy „nem teszi időelőttivé a keresetet az, hogy felperes az alperes nejének hagyatéki ügyében férje után özvegyi jogot kivánt érvényesíteni; mert ha ilyen jog őt illetné is, arról lemondott az által, hogy a helyett a tartás megítélése iránt indított keresetet", mellőzi és a másodbiróság Ítéletét felhozott többi indokai alapján és azért hagyta helyben: mert felperesnek joga a tartás követelésére már akkor megnyílt, a mikor alperes magatartása folytán távozni és az addig természetben élvezett tartást nélkülözni kényszerült. (1911. évi április 4-én 5453/910. sz.) Állandó gyakorlat, hogy a nő férje apjától is követelheti az ideiglenes nőtartást abban az esetben, ha a fiu az apa beleegyezésével vette el nejét és ha a fiu egész tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában és annak gyarapítására érvényesiti. C. I. G. 499/900.; C. 383/991. (Gr. XII. 107. és 102.) C. 112/904. Hozomány. (Tervezet 107—129. §.) 209. A férj a dulajdonát nem képező hozományt sem a saját, sem a esalád szükségleteinek fedezésére el nem használhatja és végszükség esetéhen is a hozomány állagát csak akkor van jogositva részhen vagy