Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

Bélyeg- és illetékek ügyében 81 173. Az 1898: XXIII. t.-cz. értelmében keletkezett, vagy átalakult és a központi hitelszövetkezetbe rendes tagul belépett hitelszövetkezetek, a czég jegyzék birósága által a „Központi Értesitő"-ben a szövetkezetekre vonatkozó közzétételekre nézve díjmentességben nem részesülnek. (Pécsi T. 7. sz. polgári határozata.) Indokok: Az 1898 : XXIII. t.-cz. 47. §-ának 2. a) pontjának az a rendelkezése, mely szerint az ezen törvény értelmében keletkezett s a központi hitekszövetkezetbe rendes tagul belépett hitelszövetkezetek a czégjegyzék birósága által a szövetkezetekre vonatkozó minden közzétételre nézve bélyeg- és illetékmentesek, mint kedvezményes rendelkezés szoros magyarázatu. Minthogy tehát a közzétételi (hirdetési) dij sem a bélyeg, sem az illeték fogalma alá nem esik s minthogy a hivatkozott törvény rendelkezése közzétételi dij mentességére kifejezetten ki nem terjed: azt, hogy a hitelszövetkezet a jelzett közzétételi díjmentességben nem részesül, kimondani kellett. (1909. november 22.) 174. Azt a peres felet, aki az alapperben szegénységénél fogva személyes illetékmentességben részesült, ez a mentesség az alapperbeli ítélet végrehajtásából folyólag inditott igényperben is megilleti. (24.338/1909. P. sz.) 175. Ha a szegénységénél fogva bélyegmentesen perlő fél a pert megnyerte s a részére megítélt követelés behajtása czéljából foganatosított végrehajtás alkalmával perbeli ellenfelének valamely követelését foglaltatta le: a lefoglalt követelés behajtására kirendelt ügygondnok a végrehajtást szenvedett fél adósa ellen folytatott perben bélyegmentességet élvez. (Kb. 1909. ápr. 3. 853/909. P. sz.) 1868: XXIII. t.-cz. 176. Jótékony czélra hagyományozott alapítványnak az öröklési illetéktől való mentességét nem zárja ki az a körülmény, hogy az alapítvány élvezése elsősorban az alapító rokonaira van korlátozva. Azt a panaszbeli állítást, hogy az 1907. évi október hó 13. napján elhalt S. Czeczilia, özv. H. Mihályné által tett kérdéses leányneveltetési alapítványban való részesülhetésből az idegenek kizárva nincsenek, hanem az csupán első sorban van az alapítványt tevőnek s illetve volt férjének legszegényebb és legárvább rokonaira korlátozva, a nevezett alapítványt tevőnek a kiszabási iratok között levő e az 1907. évi június hó 16. napján kelt végrendelete mindenben igazolja. A hivatkozott és az 1907. évi november hó 26. napján felvett hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint az érdekelt Döntvény XVU. C