Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási bírósági, minisztertanácsi és batáskörbirósági határozatok 1890:1. és 1894: XXII. t.-cz. 132. Hatáskör megállapítása ut használatába visszabocsátás iránt indított oly ügyben, amelyben a rendes bíróság érdemi határozatot hozott. (Hb. 1909. jmi. 7. Hb. 19/1908. sz.) Az 1907: LXI. i-ez. 7. §-ának utolsó bekezdése szerint: „a rendes bíróság és a közigazgatási bíróság érdemi határozatának jogerőre emelkedése után azon az alapon, hogy az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, eljárásnak nincs helye és a bíróság jogerős érdemi határozata a közigazgatási hatósággal szemben irányadó"; ugyanezen törvény 10. §-a .szerint pedig „a felmerült hatásköri összeütközés az eljárás folytatását és az érdemi határozat jogerőre emelkedését felfüggeszti." A törvény ezen rendelkezéseire figyelemmel a hatásköri bíróság azt tette mindenekelőtt megfontolás ós döntés tárgyává, vájjon a jelen ügyben a n—i kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság 1907. D. 47/5. számú ítélete jogerőre emelkedett és a per tárgya ítélt dologgá (res iudicata) vált-e ? E szempontból vizsgálva az 1907 : LXI. t.-cz. idézett kétrendbeli intézkedését, a bennök használt szavak közönséges értelme szerint máskép nem magyarázhatók, minthogy azok az esetek, amelyekben a hatásköri összeütközés, a bíróság érdemi határozatának meghozatala, vagy a közönséges perjogi szabályok szerinti jogerőre emelkedése előtt merült fel, a törvény 7. §-ának utolsóelőtti bekezdése alá nem vonhatók, hanem a 10. §. rendelkezése alá. esnek, következőleg a bíróság érdemi határozata addig jogerőre nem emelkedhet és a per tárgya itélt dologgá nem válhat, amig a hatásköri bíróság az ügyet, az eljárt bíróság minőségéhez képest a rendes bíróság, esetleg a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozónak nem nyilvánította. Az idézett törvény 7. §-a utolsóelőtti bekezdésének a 10. §. rendelkezésétől független hatályt tulajdonítani még azért sem lehet, mert különben a hatáskörök törvényben biztosított védelme kellően nem érvényesülhet. Ezeket előrebocsátva a hatásköri bíróság ugy találta, hogy az 1907 : LXI. t.-cz. 7. §-ának utolsóelőtti és 10. §-ának első bekezdésében foglalt szabályok most kifejtett értelménél fogva a n—i kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság 1907. D. 47/5. szám alatt kelt ítélete, jóllehet az ellen a rendes peruion további jogorvoslatnak helye nincs, jogerőre nem emelkedett, a per tárgya itélt dolgot még nem képez; mert a fentebb leirt tényállás szerint a hatásköri öszszeütközés az ügynek érdemi bírói határozattal való ellátása előtt már akkor felmerült, amikor a sz—i járás főszolgabirája által kezdeményezett hatásköri felterjesztés helyett a kir. járásbíróság 1907. Sp. 230/9. szám alatt kelt végzésével a saját hatáskörét megállapította és az ügyben tovább eljárt, a nélkül, hogy az 1907 : LXI. t.-cz. 8. §-át követte volna: ennélfogva a felmerült hatásköri összeütközés eldöntése czéljából, de közvetve a felek érdekében is, a jelen hatás-