Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

52 Közigazgatási bírósági, minisztertanácsi és liatáskörbirósági határozatok Gyámsági ügyben. 105. Az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a szerint a gyámhatóság csak a tartási összeget állapítja meg; abban az esetben azonban, ha a tartási kötelezettség is vitás, az ügy a rendes biróság hatáskörébe tartozik. Ez áll az örökbefogadott gyermek tartási igényére is. Az 1877. évi XX. t.-cz. 13. §-a akként rendelkezik, hogy törvényes elválás esetében a gyermek elhelyezése és tartása iránt a biróság határoz; azonban addig, inig a biróságok ez iránt való határozata jogerőre emelkedik, ideiglenesen a gyámhatóság intézkedik. Ugyanez az eljárás alkalmazandó az esetben is, ha szülök törvényesen nem váltak ugyan el, azonban tartósan különválva élnek és gyermekük eltartásáról kellőleg nem gondoskodnak. Hazai jogunk értelmében az örökbefogadottat az örökbefogadó törvényes gyermekének kell tekinteni s az örökbefogadás következtében az örökbefogadott az örökbefogadóval ép oly jogviszonyba kerül, mintha az ő vérszerint és törvényes gyermeke volna. Az anyagi jog szerint való egyenlőség maga után vonja, hogy az örökbefogadott a törvényes gyermekkel az eljárási jog alkalmazásánál is egy tekintet alá esik; de amaz eltérő jogviszonyból, mely egyfelől az örökbefogadott, valamint a vérszerint is törvényes gyermek anyja, másfelől az örökbefogadó között létezik, következik, hogy az idézett törvény 13. §-a, mely törvényes házasságot tételez fel a szülők között, örökbefogadás esetén figyelembe nem jöhet. Az örökbefogadott gyermek tartási jogának \érvényesitésénél tehát az idézett törvény 11. §-a alkalmazható, melynek 5. bekezdése csak a tartási összeg megállapítását utalja a gyámhatóság hatáskörébe; a gyámhatósági eljárás jogszerű voltának törvényes feltétele tehát a tartási kötelezettség vitátlan volta. Minthogy pedig a szegedi járásbíróság előtt felvett jegyzőkönyv szerint örökbefogadó alperes azt vitatta, hogy felperes 16. életévét betöltvén, magát fentartani képes s igy őt alperes eltartani nem köteles; minthogy eszerint a tartási kötelezettség tétetett vitássá: a kereseti jognak mint magánjogi követelésnek megbirálása a hatáskör általános szabályai és az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §-ának 5. c) pontja szerint is a rendes biróság hatáskörébe tartozik. (1910. április 25-én, Hb. 5. sz.) 106. Hatáskör megállapítása törvényes gyermek eltartásáért járó díj iránt az atya ellen, megtérítési igény, illetve szerződés alapján indított ügyben. (1909. Hb. 56. sz.) Kiskorú Sz. S. eltartási dijára vonatkozólag a sz.-i kir. járásbiróság nem jogerősen, és F. vármegye- árvaszéke érdemben határozott, következőleg erre a követelésre nézve a hatásköri összeütközés esete az 1907: LXI. t.-cz. 7. §-ának 4. pontja értelmében tényleg fel-