Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

Illetmény- és nyugdíjügyekben 29 23. Az állami népiskolai tanítót csak öl ötödéves korpótlék illeti. Kb.: N. N. állása szerint 1906. évi január hó G-án esedékessé vált hatodik korpótlékának kiszolgáltatásáért 1909. évi márczius hó 15-én kérvényében azon az alapon folyamodott a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy őt a miniszter által 32.94-4/1880. sz. a. kibocsátott szabályzat szerint hat ötödéves pótlék illeti meg .s ezt az igényét az 1893:IV. t.-cz. 6. §-a is megerősíti, midőn kimondja, hogy azoknak az állami tisztviselőknek, akiknek egy és ugyanabban az állásban eltöltött bizonyos szolgálati évek pótlékára biztosítanak igényt, ez az igénye jövőre is épségben tartatik, önként érthetöleg azon szabályzat rendelkezése értelmében, melyen ez az igény alapszik. A miniszter a 4869/eln. 1900. vkm. sz. korpótlékszabályzat 17. §-ára való hivatkozással a követelést megtagadta. A miniszteri határozat ellen előterjesztett panaszbeli kérelemnek törvényes jogalapja nincsen, mert a panaszos részére az általa ellátott, fentebb megjelölt állásával kapcsolatban korpótlék törvény utján nem rendszeresittetett s olyan kinevezési, avagy más okmányt sem mutat fel, sőt említést sem tesz olyannak létezéséről, melyben számára a követelt hatodik korpótlék biztosíttatnék, mire való tekintettel vitás igénye az érvényben levő 4869/eln. 1900. vkm. sz. szabályrendelet alapján bírálandó el. Minthogy pedig ennek 13. §-a szerint az ötödéves pótlékok száma ötnél több nem lehet, 17. §-ával pedig a panaszos által hivatkozott szabályzat hatályon kívül helyeztetett, viszont az őt szabályszerüleg megillető korpótlékokat a hivakozott törvény rendelkezéséhez képest élvezi: a panaszt, mint alaptalant, el kellett utasítani. Kb. 6274/1909. sz. 1875: XXXII. t.-cz. 13—16. §.; 1891: XLIII. t.-cz.; 1896: XXVI. t.-cz. 53. §. 24. Oly esetben, midőn a tanitó felesége férjétől törvényesen elvált és a volt férj meghalt, az elvált nőnek az özvegyi ellátást ki kell utalni, ha igazolja, hogy az elválásnak nem ő volt az oka. Kb.: A F. Kálmán és Z. Amália között fennállott házasságot a kir. Guria, az I. és Il-od fokúval egybehangzó ítéletével, a férj hibájából felbontotta. Ez utóbbina'k halála után a panaszos kérelmezte özvegyi segélypénzt a vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszter megtagadta — azzal az indokolással, hogy az 1875 : XXXII. törvényczikk 13—16. §§-aiban „az özvegyek gyámolitásáról" intézkedik, amiből következik, hogy az igényjogosultnak házassági kötelékben kell lennie azon tanítóval, aki után özvegyi segélypénzre igényt támaszt. — Ezzel a kijelentéssel azonban szemben áll az idézett törvény 16. §-ának érvényben maradt 4. pontjában foglalt az a rendelkezése, hogy „özvegyi ellátásra nem léhet joga azon özvegynek .. aki törvényesen elvált azon házastárstól, ki után a segélypénzt kap-