Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

26 A m. kir. közig, biróság köaig. oszt. határozatai Illetmény- és nyugdíjügyekben. 21. A m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának 19. számú döntvénye: A nőtanitó férjét az 1891. évi XLIII. törvényczikk 6» §-ában biztosított temetkezési járulék akkor is megilleti, ha a tényleges szolgálatban elhalt neje az ellátásra jogosító szolgálati időt még be nem töltötte. Indokok: Az 1891. évi XLIII. t.-cz. 6. §-ának második bekezdése a tényleges szolgálatban elhalt nőtanitó férje részére neje után annak 3 havi fizetésével felérő temetkezési járulékot állapit meg. A törvénynek ez a rendelkezése nem szól arról, hogy a nőnek ellátásra jogosító szolgálati ideje legyen, és igy a temetkezési járulékhoz való igényt ettől nem teszi függővé. Egyebütt sincs a törvénynek olyan rendelkezése, mely a férjnek ezt az igényét a nő szolgálati idejének tartamától teszi függővé. De nem következik ez a törvény általános elveiből sem; sőt épen a temetkezési járulék természetével ellenkeznék az, hogy az ehhez való igény az állandó ellátás igényének feltételéhez köttessék. Hogy a temetkezési járuléknak a szolgálati időtől való függése nem következik abból az általános elvből, amely az 1891. évi XLIII. törvényczikk 6. §-ának első bekezdése szerint az ellátási igény clbirálásánál ugy a jogok, mint a kötelezettségek szempontjából a nőés férfitanitót egyenlőnek tekinti, azt a következők indokolják: A törvénynek hivatkozott általános rendelkezése ugyanis a nőtanitó és férfitanitó közt az egyenlőséget csak a saját személyét megillető ellátási igény szempontjából állapítja meg. Nem teszi azonban egyenlővé a jogot az özvegyen maradt házastársra nézve; ami nyilvánvaló abból, hogy mig a férfitanitó özvegyét — a törvényes feltételek esetében — a törvény 5. *i§-a alapján özvegyi segély illeti meg, addig a nőtanitó özvegyen maradt férje csak temetkezési járulékra tarthat igényt. Nincs tehát jogosultsága annak az álláspontnak, mely a férfiés nőtanitónak az ellátási igény szempontjából való egyenlőségét megállapító rendelkezésből arra az eredményre jut, hogy: mert a férfitanitó özvegyét a törvény értelmében férjének 10 évi szolgálata alapján illeti meg az özvegyi segély, a nőtanitó férje is csak akkor tarthat igényt a temetkezési járulékra, ha tényleges szolgálatban elhalt neje a 10 évi szolgálati időt már betöltötte. De a temetkezési járulék szempontjából azért sem eshetik a nőtanitó a férfitanitóval egyenlő elbírálás alá, mert a férfitanitó özvegye részére sem az idézett, sem az 1875. évi XXXII. törvényczikk temetkezési járulékot nem biztosit; hanem az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 140. §-a az elhunyt tanító özvegyét és árváit félévig megillető tanítói fizetés és lakás élvezete által a temetkezési járulékot jóval meghaladó gyámolitást nyújt.