Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

A felmenők és oldalági rokonok öröklése. Ági öröklés 123 pedig az elévülésre, mint a jog érvényesitését megakadályozó körülményre minden, tehát az az érdekelt birtokos is sikerrel hivatkozhatik, aki az öröklési jog tárgyát el sem birtokolta. (C. 1909. november 30. 3583/909. sz. a. I. p. t.) Az öröklési jog elévül, ha az öröklésre hivatott azt nagykorúvá váltától számitott 32 év alatt nem érvénvesiti. C. 3774/907. (Gr. XV. 487. 1.) Lásd még Gr. VII. 326—332. L; Gl. ÜL 42—50. 1. A felmenők és oldalági rokonok öröklése. Ági öröklés. 254. A hozományban való öröklésre az örökösödés általános szabályai alkalmazandók. A hozomány ugyanis visszaszáll arra az ágra, amelytől szármzik; — csak a feleség szerzeményét képező hozomány száll a férjre. A felmenő a tőle vagy ágától származó hozományból, melyre végrendelet nem létében törvényes öröklés illetné, köteles részt igényelhet. — Az örökösnek az örökhagyó tartozásaiért való felelőssége az örökség erejéig terjed; annak meghatározásánál tehát, hogy mennyi az örökség értéke, nem hagyhatók figyelmen kivül azok az örökölt vagyontárgyak sem, melyek a végrehajtási törvény szabályai szerint a végrehajtási foglalás alól ki vannak véve. (C. 1910. május 6. 763/910. v. sz. a. VIII. p. t.) A szülők által a gyermekeknek a kiliázasitáskor adott bármely érték ági vagyonnak tekintendő. C. 8505/905. (Gr. XII. 256. 1.) Hasonló: C. 4479/99. és 519/86. (Gr. VII. 348. 1.) Állandó gyakorlat. 255. Ági vagyon eladása esetében nem az ennek eladási árán vett ingatlan, hanem maga az eladási ár tekintendő ági értéknek, a fenforgó körülmények közt azonban az ági örökösnek megengedhető a választási jog, hogy a kisebb értékű vett vagyont követelhesse az ági érték helyett, mely mindenesetre a vett vagyon fedezetéül szolgál. Örökhagyó az i—i ingatlanokból egy határozatlan arányú jutalékot örökölt az édes anyjától, ebből az ingatlanokból való 5—-17. s. sz. jutalékát 615 í'-ért eladta, a neki megmaradt részletekből volt jutalék helyébe kapta a tagositás folytán az 1—5. s. sz. a. ingatlanok felerészét; eszerint tehát a vitás ingatlanok felerésze ági vagyon, amelyben a törvényes öröklési jog az örökhagyó testvéreit illeti. A vitás ingatlanok másik felerészét pedig az örökhagyó a P. B.-tól vett ingatlanok helyébe kapta. Ez a felerész tehát szerzeményi vagyonrész s nem lehet ugy tekinteni, hogy az örökölt ingatlanokból eladott jutalékok helyéhe lépeti; mert olyan esetben, midőn az örökhagyó az ági ingatlanokat