Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

106 Házassági vagyonjog iiek jogos alapja nincs; mert magából az említett czimen való lekötésből még- arra sem lehet következtetni, hogy a biztosított a kötvényekben megnevezett kedvezményezettek helyett a felperest akarta kedvezményezettül kijelölni, mivel ennek ellene mond a B. alattinak az a tartalma, hogy a biztosítási összegeket a nő hitbér ezimén, „bírhassa és haszonélvezhesse", a mi arra mutat, hogy a biztosított nem akart véglegesen más kedvezményezettet megjelölni, hanem neje részére s annak anyagi jóléte érdekében csnpán korlátolt kedvezményt, a haszonélvezetet kívánta biztosítani, amely biztosítás nélkül a biztosítási összeg, mint az örökhagyó hagyatékához nem tartozó, a kedvezményezettek által az özvegyi haszonélvezet alól elvonathatott volna. Ezek alapján az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. C: A kir. Curia a másodbiróság ítéletét abban a részében, amely szerint a felperest a biztosítási kötvények tulajdonjoga iránti keresetével elutasította, helybenhagyja, egyébként azonban mindkét alsóbiróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a kérdéses 18.000 K értékű kétrendbeli életbiztosítási kötvényre befolyt öszegekre nézve a felperes élethossziglani haszonélvezeti jogát megállapítja és ebből folyó]ag ezen összegeknek bírói letétként való kezelését elrendeli és a felperest feljogosítja, hogy az eddig lejárt kamatoknak egy összegben, az ezután lejárandó letéti kamatoknak pedig utólagos félévi részletekben való kiutalványozását jelen ítélet alapján kérelmezhesse, a per és felebbezési költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: Helyes a másodbiróság ítéletének ama jogi álláspontja, amely szerint a felperest a B) a. közjegyzői okirat alapján a kétrendbeli biztosítási összegre nézve nem a tulajdonjog, hanem csupán az életfogytig tartó haszonélvezeti jog illeti mep; és ez alapon helyesen utasította el a felperest tulajdonjog iránti keresetével, miért is Ítéletének ezt a részét abból az indokból kellett helybenhagyni, mert hitbérül valamely dolognak vagy jognak a haszonélvezete is kiköthető, már pedig a B) a. közjegyzői okirat tartalma szerint nem kétséges, hogy az örökhagyó akarata odairányult, hogy a felperest hitbérül a kérdéses életbiztosítási összegeknek a haszonélvezete illesse meg. Ebből azonban az következik, hogy a felperes az őt jogosan megillető haszonélvezeti jog iránti igényével nem volt elutasítható, amely mint kisebb, a tulajdonjogi nagyobb kereseti kérelemben bentfoglaltnak tekintendő. Ez alapon mindkét alsóbiróságítéletét ily értelemben megváltoztatni és a felperes életfogytig tartó haszonélvezeti jogát a kétrendbeli biztosítási összegre megállapítani, kellett. (1910. április 7-én, 467. sz.) Lásd a Gr. VII. 204—216. lapján és Gl. II. 1. 290—302. lapján közölt határozatokat. A szerzeményből első sorban a hitbér fedezendő, és csak az esetleg fennmaradó szerzeményi érték illeti a nőt hitvestársi öröklés ezimén. G. 10.787/906. (Gr. XV. 291. 1.)