Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)
Házassági törvény 99 előirt esetekben, vagyis csak akkor érvényesithető, ha a nem vétkes nő ez iránti követelését már a házassági bontóperben előterjesztette, de annak a pernek birósága a vétkes férjet a tartás alól csakis azért mentette fel, mert a nőnek a házasság felbontásakor a saját eltartására elegendő jövedelme volt, avagy a vétkes férjnek vagyoni viszonyainál fogva a nem vétkes nő részére tartást vagy éppen nem, vagy pedig a szükségesnél csekélyebb mértékben állapított meg, utóbb azonban a nő a házasság felbontásakor létezett jövedelmétől önhibáján kivül elesett, ellenben a férjnek vagyoni helyzete időközben megjavult. Curia: A végleges nőtartáshoz való jog a házassági kötelékből eredő jog, amelynek hatása a házasság felbontásakor nyilvánul, amennyiben a házasság felbontásával egyidejűleg válik érvényesithetővé. A végleges nőtartás jogi természetében rejlik tehát, hogy annál a szoros összefüggésnél fogva, amelyben a házasság felbontásával áll, továbbá a H. T. 90. §-ának ama rendelkezésénél fogva, mely szerint a végleges nőtartás kötelezettségének és terjedelmének megállapításánál a vétkessé nyilvá.nitott férjnek a házasság felbontásakor létezett vagyoni helyzete, társadalmi állása az irányadó: a végleges nőtartás iránti igény éppen ugy, mint a viszonkereset nélküli vétkesség, a férj nevének a házasság felbontása utáni viselhetése és a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránti kérdések (H. T. 85., 94. és 95. §-ai: magában a házassági bontóperben kerüljenek birói mérlegelés és eldöntés alá. A kiemelt általános szabályból következik, hogy a végleges nőtartás iránti jog a bontóper keretében érvényesitendő s annak keretén kivül csakis a H. T. 91. >§-ában előirt esetekben, vagyis csak akkor érvényesithető, ha a nem vétkes nő ez iránti követelését már a házassági bontóperben előterjesztette, de annak a pernek birósága a vétkes férjet a tartás alól csakis azért mentette fel, mert a nőnek a házasság felbontásakor a saját eltartására elegendő jövedelme volt, avagy a vétkes férjnek vagyoni viszonyainál fogva a nem vétkes nő részére tartást vagy éppen nem, vagy pedig a szükségesnél csekélyebb mértékben állapított meg, utóibb azonban a nő a házasság felbontásakor (létezett jövedelmétől önhibáján kivül elesett, ellenben a férjnek vagyoni helyzete időközben megjavult. Ámde a felperes a házassági bontóperben végleges nőtartás iiánti kérelmet elő nem terjesztett, bontó-keresetében csak a férjhez hozott vagyonnak külön perrel leendő érvényesitéséhez való jogát tartotta fenn. Ily tényállás mellett a felperes a végleges nőtartáshoz való jogáról lemondottnak tekintendő s az többé nem érvényesithető. Ennélfogva a kir. Curia az alperes által vitatott annak a kérdésnek elbírálásába sem bocsátkozott, hogy a felperesnek saját eltartására, van-e elegendő jövedelme? hanem a felperest keresetével elutasította, illetve a másodbiróságnak ekként rendelkező Ítéletét az itt felhozott indokokból helybenhagyta. (1910. nov. 24. 4831. sz.) 7*
