Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

pénzügyi osztályának határozatai 73 zatlanná vált. A 4*3 százalékos és harmadfokozatu illeték csak ingatlan, illetőleg ingó átruházása felöli jogügylettől jár, s valamely szerződés visszavonását tartalmazó okirattól az illetékdijjegyzék 78. tétele B) pontja szerint csak az állandó illeték rovandó le. (11772/908. P. sz.) Ha az ingatlan felett kötött adásvevési szerződéstől a szerződő felek a szerződés teljes és végleges foganatba vétele előtt közös beleegyezéssel elállanak, az ingatlannak az eladó részére történő visszabocsátása után 4s/io% vagyonátruházási illeték jogosan nem követelhető, még akkor sem, ha a vevő javára a tulajdonjog már telekkönyvileg bekebelezve volt. (6533/1909. P. szám.) (85. tétel.) A budapesti királyi országos gyűjtőfogház főfegyőrei által ebbeli minőségükben járó illetményeikről kiállított vétbizonylatok bélyegmentesek. (25604/1907. P. szám.) (87. tétel.) Szolgálati szerződések után a fokozatos illeték — tekintet nélkül arra, hogy a szolgálattevő a szolgálattételre másokat is alkalmaz és ezeket a szolgálatadótól húzott bérből díjazni köteles — mindig a kikötött bérnek teljes értékétől állapítandó meg. Az illetéki szabályok rendelkezései szerint az illeték mérvének soha sem az a mértéke, ami szerződő feleknek az illetékköteles okiratban foglalt ügyletből kifolyólag tiszta haszonként fenmarad, hanem mindig az az érték, amelyre a jogok szerzése, megerősítése, megszüntetése stb. vonatkozik. Ilyen illetékalapot •képező érték gyanánt a szolgálati szerződésekre vonatkozólag az illetóki díjjegyzék 87. tételéhez kapcsolt jegyzés a kikötött bért jelöli meg, kikötött bérül pedig azt az összeget kell tekinteni, amit a szolgrálatadó kifizet, teljesen közömbös lévén illetékszabás szempontjából az, hogy a szolgálattevő a szolgálattételre esetleg másokat is alkalmaz és ezeket a szolgálatadótól kapott bérösszegből düazni köteles, mert ez által az a bérösszeg, amit a szolgálatadó kifizet, tehát az az érték, amit az illetékköteles okirat szabályoz, összegében változás alá nem esett. Abból a körülményből, hogy az illetékkiszabásnál olyan tételek, mint a szervezésre fordított és egyéb különféle kiadások, az imént kifejtett elvek ellenére panaszos javára számításba vétettek és levonásba hozattak, — panaszos részére jog nem származik, arra tehát sikerrel szintén nem hivatkozhatik. (Kb. 3607/908. P. sz.)