Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

határozatai és minisztertanácsi határozatok 45 XIII. törvényczikk 116. §-a értelmében a cseléd és gazda között, támadható vitás kérdések elintézésére a közigazgatási hatóság van hivatva: a rendelkező rész értelmében a közigazgatási hatáskört kellett megállapítani. Hatáskör megállapítása, gazdasszony gyanánt felfogadott egyén részére a szolgálatadó halála alkalmával még szolgálatban állása esetére igért 500 K díjazás megfizetése iránt indított ügyben. (190b. Hb. 53. szám.) A hatásköri bíróság előrebocsátja: hogy a cselédkönyv hiánya csak az 1876. évi XIII. törvényczikk 69. §-ában meghatározott büntető rendelkezésekre adhat esetleg okot, de a szolgálati viszony jogi minősítésére nincs befolyással; továbbá, hogy az, miszerint a felek a szerződésben a szolgálati viszonyt gazdasszonyi szolgálatnak nevezik, a szolgálat jogi minősítésére nézve szintén közömbös, mert e tekintetben a szerződés tartalma az irányadó; végül, hogy az a körülmény, hogy a szerződő felek között szerelmi viszony fejlődött, a szolgálat jogi minőségét meg nem változtatta. A szerződés szerint a felperes az alperesek jogelődjének haláláig volt köteles a szerződésben meghatározott munkát teljesíteni és a kereseti 500 koronát csak a felperes jogelődjének halála után és csak akkor követelheti, ha a szolgálatból korábban nem távozik. Ez a szerződés a felek között cseléd viszonyt nem létesített, mert az 1876. évi XIII. törvényczikk 13. §-a szerint: „érvénytelen az oly szerződés, mely meghatározott számú évek, hónapok, hetek vagy napok számában ki nem fejezhető, tehát bizonytalan időre köttetik, vagy amely legalább annyiban korlátolva nem lenne, hogy mindkét fél az idézett törvény értelmében megengedett felmondás után a szerződéstől visszaléphessen." Már pedig a kereset alapjául felhozott szerződés tartalma nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a szolgálati idő bizonytalan tartamban határoztatott meg és a felperes mint szolgálatra vállalkozó a szerződés felmondhatásától a kikötött dijazás elvesztésének terhével eltiltatott. De nem létesített cselédviszonyt ez a szerződés azért sem, mert abban a felperes nem valamely bizonyos és szabatosan meghatározható időhöz mért, vagy az 1876. évi XIII. törvényczikk 26. és következő §-ai szerint meghatározott bérért vállalkozott a szerződésileg körülirt szolgálat teljesítésére, következőleg a kikötött dijazás sem a most idézett törvény VII. fejezetében megjelölt közigazgatási hatóságok előtt érvényesítendő cselédbér, hanem közönséges magánjogi követelés: ezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a kereseti követelés megbirálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik.