Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

24 A m. kir. közigazgatási bíróság közigazgatási osztályának elfogadtatott. Azonban ezen törvényjavaslati szakasz képviselőházi tárgyalásánál ismételve hangsúly oztatott, hogy addig a megyei szolgálat nem volt beszámítható. (213/909. K. sz.) (1885: XT. t.-cz. 34. §; 1896: XXVI. t.-cz. 83. §.) Az 1885: XI. törvényczikk 34. §-a az özvegyi ellátást azon feltételhez is köti, hogy az özvegy férjével a nyugdíjigény beálltakor együtt élt légyen, és ettől a törvény 35. §-ának 4. pontja csak az esetben enged kivételt, ha a nő bebizonyítja, hogy az együtt nem élés nem az ő hibájából történt. E rendelkezésekből kétségtelen, hogy özvegyi ellátásra csak az a nö tarthat igényt, akivek házassága a férj halálakor érvényben volt, inig az a nö, kinek házassága, habár a férj hibájából is, felbontatott, özvegy} ellátást már azért sem igényelhet, mert amennyiben az elvált férj esetleg ujabb érvényes házasságot kötött volna, az özvegyi ellátási igény a törvényes feltételek fennforgása esetén kétségtelenül az utóbbi feleséget illetné meg. (4164/908.. K. sz.) (1907: XXVI. t.-cz. 4, §.; 1875: XXXII. t.-cz. 8. §.; 1907: XXVII. t.-cz.) I. Az ,,állandó helyettes"-nek kinevezett tanító, minthogy a törvény ilyen állást nem ismer, amiatt joghátrányt nem szenvedhet, hogy csupán „állandó helyettes"-nek neveztetett ki. — II. A nyugdíjazásnak nincsen az a jogkövetkezménye, hogy az ezt megelőzött szolgálat — ha azl az illető később újra folytatja — meghatározott tartamú szolgálat folytonosságához kötött igények megállapításánál figyelmeit kivtil hagyassék. Akár ideiglenes, akár végleges, egyáltalában magának a nyugdíjazásnak nincsen az a jogkövetkezménye, hogy az ezt megelőzött szolgálat — ha azt az illető később újra folytatja — meghatározott tartamú szolgálat folytonosságához kötött igények megállapításánál figyelmen kívül hagyassék, mert az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló törvény, az 1885: XI. t.-cz. 9. §-a kimondja, hogy a szolgálati idő folytonosságának számításánál az időközben történt nyugalmazás félbeszakításnak nem tekintendő. Amidőn a közszolgálat utján szerzett igények szempontjából a szolgálat befejeztével a nyugdijt illetően, ilyen határozottan rendelkezik a törvény: teljesen indokolatlan, hogy a szolgálat folyamában ugyanazon jogviszonyból kifolyólag teljesen ellenkező elvek nyerjenek alkalmazást. Nem hagyható végül figyelmen kivül, az 1907: XXVI. t.-cz.-kel egy ugyanazon napon szentesitett és hasonló szolgálati kör, a községi és hitfelekezeti tanitók szolgálati viszonyainak rendezésére vonatkozó 1907: XXVIT. t.-cz. 3. §-a, mely szerint a korpótlékra való igény szempontjából a szolgálat igazolt megszakításának tekintendő az a körülmény, ha