Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

236 Dologi jog állás mellett vizsgálat tárgyát csak az képezi, vájjon a felperes, mint a szolgáló telek vevője tekinthető-e egy olyan harmadik személynek, aki ingatlanát a telekkönyvben biztában szolgalommentesen vette meg. A kir. Curia ezt a kérdést nemlegesen döntötte el, mert valamely ingatlan felett gyakorolni szolgalmi jogot, ha az telekkönyvileg kitüntetve nincs is, tűrni tartozik az ingatlan vevője, ha a szolgalmi jog azon időben, midőn a vétel történt, tényleg és nyilvánosan gyakoroltatott és igy a vevő annak létezéséről meggyőződhetett; már pedig a per adataiból minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy felperes a vétel idejében a szolgalmi jog létezéséről és gyakorlásáról meggyőződést szerezhetett magának. Ugyanis a per során kihallgatott tanuk vallomásából kétségtelen, hogy felperes az alperesek ingatlanától a vételt megelőzően alig 100—150 lépésnyi távolságban lakott, férje a vételt megelőző időben az utóbb vásárolt ingatlanon gyakran megfordult és igy látnia kellett, hogy az alperesek az összekötő kapukon át a kúthoz járnak, de felperesnek is ebből a körülményből a szolgalom létezéséről és gyakorlásáról tudomást kellett 'szereznie s ha ennek daczára erről meg nem győződött, ebbeli mulasztása az alperesek hátrányára nem szolgálhat. Ezek szerint felperes az osztrák polg. törvénykönyvnek 1500. §-ára sikeresen nem hivatkozhatván, mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítani kellett. (1908 november 17-én 1416. sz. a.) Azonos határozatok. C. 84. évi 5888. sz. C. 5448/86. (Gl. I. 546—547. 1.) C. 87. évi 3385 (Gi. VIII. 319. 1.) C. 85. évi 6427. sz. (Gl. I. 529. 1. Gr. VIII. 321. J.) Szívességből engedett használat megszüntetése. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: A peres felek közt létrejött adásvevési szerződés szerint az alperes csak addig használhatja a felperesnek eladott pincze szóban forgó részét, ameddig arra a felperesnek szüksége lesz. A használatnak ilyen módon megengedésénél pedig a dolog természetéből folyik, hogy e szükség beálltát a tulajdonos szabadon határozza meg, a használatnak szívességből engedett szolgalmát tehát bármikor megszüntetheti, anélkül, hogy e megszüntetés szükségének bekövetkezését a használatra jogosulttal szemben bármivel bizonyítani tartoznék. Általános jogelv, hogy a kereset meginditásától kezdve a jóhiszemű birtokost is rosszhiszeműnek tekintik, aki ennek következtében a visszatartott dolog hasznait a jogosultnak megtéríteni tartozik. (1909. évi január hó 19-én, G. 196/1908. sz.) Szívességből gyakorolt átjárás szolgalmi jog jellegével nem bir. C. 2657/99 (Gl. I. 530. 1.) Pusztán szívességből engedett használatból fprecarium) szolgalom nem származik. (C. 4236/902 (Gr. VIII. 323. 1.) Felosztva birtokolt ingatlan egyes részei közötti szolgalmi jogviszony kérdése.