Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Hagyomány 173 az egyezségnek a hagyomány szempontjából csak az a hatálya van, hogy az egyezség folytán csak a hagyományozott igénynek a tárgya lett az örökhagyó részéről közelebbről meghatározva, az azonban a hagyományozott igényre megszüntetően ki nem hat s igy az egyezség folytán ez igénynek a tárgya sem enyészett el. A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét részben megváltoztatja s az 1. r. alperest, kötelezi hogy a felperesnek további 2598 K tőkét s járulékait fizessen. Indokok: Az örökhagyó végrendelete 3. pontjában már a végrendelet alkotásakor is per nlatt álló, illetve az örökhagyó részéről per utján érvényesített, részben ingatlanokra, részben 6640 K készpénzre és járulékaira vonatkozó igényét, illetve követelését (zálogvisszaváltási pert) hagyományozván a felperesre, ennek a hagyománynak épp ezen peres, vagyis annál a jellegénél fogva, hogy annak rendeltetése az érvényesülés, a behajtás volt s hogy mindez már az örökhagyó életében is bekövetkezhetett, az örökhagyó szándékához képest a felperes részére hagyományozódnak tulajdonképp az tekintendő, ami a zálogváltó per eredmény eképen előáll. Ennélfogva az a hagyomány nem vált hatálytalanná azáltal, hogy örökhagyó az emiitett pert még életében egyezségileg befejezte olyan módon, hogy annak tárgya fejében 2000 K-t felvett s 1025 K-t birói letétbe helyezett, nem vált pedig hatálytalanná annál kevésbbé, mert a hagyomány egy peres, tehát ugy eredményére mint tárgyára nézve még bizonytalan igényre vonatkozván, az emiitett egyezségnek a hagyomány szempontjából csak az a hatálya van, hogy az egyezség folytán csak a hagyományozott igénynek a tárgya lett az örökhagyó részéről közelebbről meghatározva, ez azonban a hagyományozott igényre megszüntetően ki nem hatott s igy az egyezség folytán ez igénynek a tárgya sem enyészett el. A dolog ilyen állásában felperes jogosult követelni az örökhagyó hagyatékából azt, ami az emiitett egyezség folytán az örökhagyó vagyoni körébe jutott s abban meg is maradt, amiért is ugy 2000 K-ra, valamint a hagyományozott zálogváltó per járulékát tevő s igy a fődologgal egy tekintete alá eső perköltségre, vagyis a jelzett birói letétre nézve helyesen rendelkeztek az alsóbiróságok, midőn ezeket a felperes részére megítélték; mindazonáltal a birói letét kamatait illetően mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni azért kellett, mert örökhagyó ezt a letétet el nem fogadván s ennek kamatait fel nem szedvén, az ebből a letétből is álló hagyománynak járuléka egészben a hagyományost illeti meg. (1909. márcz. 9. 5387/908. sz. I. p. t.) Ha a hagyományok kifizetésének időpontja a végrendeletben kételyt kizáró módon meghatározva nincs, azok az örökség megnyíltával válnak követelhetökké s igy az örökhagyónak a végrendeletben tett azt