Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

152 Öröklési jog A polgári perrendtartásnak a rendes perekben alkalmazandó szakaszai a bizonyítékoknak hivatalból való beszerzését és a bizonyításnak ezt a módját nem ismerik. Az udv. kanczelláriai rend. 15. és 16. §-ai szerint azok a rabbik és vallástanitók, kik a házasság kötésénél az emiitett rendeletben meghatározott szabályokat be nem tartják vagy a házassági anyakönyveket nem e rendelet szerint vezetik; pénz vagy fogházbüntetéssel sujtandók és hivataluktól elmozditandók: olyan rendelkezés azonban, hogy a megkötött házasságnak az anyakönyvbe való szabálytalan bevezetése, sőt annak elmulasztása a házasságot érvénytelenné tenné, az emiitett udv. rendeletben nem foglaltatik. Curia: Az 1894: XXXI. t.-cz., valamint a házasságra vonatkozó korábbi jogszabályok is megtámadbatlannak tekintik a színlelt házasságkötést abból az okból, hogy az állam jogrendje nem tűrheti meg, hogy a házasságra lépő felek által szabad akarattal és tudatosan kijelentett házasságkötési szándék, valamint a házasságkötés minden alaki kellékeinek megtartása mellett látszólagos házasság köttethessék; felpereseknek az az állítása, tehát, hogy az örökhagyó M. I. az elsőrendű alperessel színleges és nem valódi házasságot akart kötni: megállható alappal nem bir. Felperesek ama további állításuk bizonyítására, hogy az emiitett házasfelek összeadását eszközölt G. M. erre jogosítványnyal nem bírt: az aranyosmedgyesi főszolgabírói hivatalt kérték hivatalból megkeresni az iránt, hogy G. M. 1881-ben, mint a kérdéses házasságkötés évében bejelentett rabbihelyettes vagy megválasztott vallástanitó volt-e? Minthogy azonban a polgári perrendtartásnak a rendes perekben alkalmazandó szakaszai a bizonyítékoknak hivatalból való beszerzését és a bizonyításnak ezt a módját nem ismerik, a ki r. törvényszék ezt a bizonyítási eszközt helyesen mellőzte, minélfogva felpereseknek az az állítása, hogy G. M. a házasfelek Öszszeadására jogosultsággal nem birt, bizonyitatlan maradt. De helyesen mellőzte az elsőbiróság a felperesek által ama körülmény bizonyítására javaslatba hozott Írásszakértők kihallgatását is, hogy a megtámadott házasság az anyakönyvbe nem az illetékes rabbi által, hanem idegen kézzel lett bevezetve. Mert az elsőbiróság Ítéletében is felhívott és a kérdéses házasság érvényességének megbirálásánál irányadóul szolgáló udv. kanczellária rend. 15. és 16. §-ai szerint azok a rabbik és vallástanitók, kik a házasság kötésénél az említett rendeletben meghatározott szabályokat be nem tartják vagy a házassági anyakönyveket nem e rendelet szerint vezetik: pénz vagy fogházbüntetéssel sujtandók és hivataluktól elmozditandók; olyan rendelkezés azonban, hogy a megkötött házasságnak az anyakönyvbe való szabálytalan bevezetése, sőt annak elmulasztása a házasságot érvénytelenné tenné, az emiitett udv. rendeletben nem foglaltatik, minélfogva annak a körülménynek bővebb felderítése, hogy a kér-