Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

138 Családjog ki van zárva. C. 1897 nov. 12. I. G. 340 tGr. VII. 265. 1., lásd még Gl. II. 1. 381.1.) Törvénytelen gyermek keresetképességének időpontja az anyának a fogamzáskor birt társadalmi állásához képest különböző. C. 1905 nov. 11. G. 376. (Gr. XIII. 293. 1.) Törvénytelen gyermek tartási igényének meghosszabbítása, keresetképtelensége esetében. A kir. Curia: A peres felek között lefolyt előző perben hozott ítélet következtében csak az vált itélt dologgá, hogy alperes felperes gyámoltját mint ennek vélelmezett nemzője 18 éves korának betöltéséig köteles eltartani, hacsak önfentartási képessége előbb nem állana be; eme korábbi Ítélet tehát a felperes gyámoltja 18-ik életévének betöltése után hatályát veszitvén, nem lehet itélt dologról szó akkor, midőn felperes 18-ik életévének betöltése után további tartását az alapon kéri, hogy gyámoltja állandó betegeskedése következtében teljesen munka- és keresetképtelen. Ami már most eme kérelemnek a felebbezési biróság által történt teljesítését illeti, az az anyagi jog szabályaiba nem ütközik; mert az amaz erdélyi részekben is kifejlett joggyakorlat szerint, melyekben az osztrák polgári törvénykönyv most is hatályos, a törvénytelen gyermek vélelmezett nemzője a gyermek részére annak elfogadott keresetképességi időpontja után is kötelezhető annak további tartására, ha, mint a jelen esetben megállapittatott, a gyermek oly betegségben szenved, melynél fogva munka- és keresetképtelensége a keresetképesség tekintetében elfogadott életkor után is fennáll. (1909. május 14-én, G. 56. sz.) Bár az anyával gyámhatósági jóváhagyás nélkül kötött egyezség érvénytelen, mégis az anya, ki a tartásdijat a maga részére érvényesiti, az egyezség kötelező erejét a saját személyében kétségbe nem vonhatja; a megtámadást csak a gyámhatóság rendelheti el. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: . *. . . Felperest azért kérte keresetével elutasítani, mert felperessel — mint azt bizonyítani is óhajtotta — akként egyezett meg, hogy annak mindhárom törvénytelen gyermek tartására és neveltetésére havonként csak 32 koronát köteles fizetni. A felebbezséi biróság ítéletének indokai szerint, emez egyesség létrejöttének bizonyítására felhozott bizonyítékokat azért mellőzte, mert ily egyesség, ha létre is jött, hatálytalan, mivel alperes nem is állította, hogy az gyámhatóságilag jóváhagyatott. A felebbezési bíróságnak eme jogi álláspontja azonban helytelen és jogszabályba ütközik; mert habár az ily, a kiskorú gyermekek érdekeit érintő egyesség, miként azt a Curia már több izben kimondotta, az 1877: XX. törvényczikk 113. és 114. §§-ainak rendelkezéseinél fogva gyámhatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen, mégis az anya.