Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Nőtartás 119 felek közötti durva bánásmódnak, és mindannak, ami a házasság fent kiemelt erkölcsi létalapját veszélyezteti. (Nagyváradi kir. ítélőtábla 1909 január 13. G. 203/908. sz. a.) Tartásdíj felemélése. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: Az 1894: XXXI. t.-cz. 91. §-a a házasság végleges felbontása esetére vonatkozóan, az e szakaszban felsorolt rendelkezések a házasság törvényes fennállása idejében járó ideiglenes nőtartási dijra nem irányadók ugyan, mégis minthogy az ideiglenes nőtartás iránti pernek az a czélja, hogy mindaddig, mig a házastársak különválva élnek és mig a házassági bontó perben a biróság a házastársak közötti vagyoni viszonyokat végleg nem szabályozza, a nőnek a felek társadalmi és vagyoni viszonyaihoz mérten megélhetése biztosittassék, a Curia már több izben kimondotta, hogy amennyiben a nő részére megitélt tartásdij annak megélhetésére elégtelen, a férj vagyoni viszonyai pedig javultak, a tartásdij megfelelően felemelhető. Minthogy pedig a felebbezési biróság a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásában alperest a különválás idejében fennállott és jelenlegi viszonyai közötti különbségre tekintettel oly módban levőnek találta, hogy az tőle külön élő, teljesen vagyontalan és időközben elaggott és munkaképtelenné vált nejének szerény módban való megélhetése biztosítása czéljából az eredetileg havi 50 koronában megállapított tartásdíjnak havi 30 koronával való felemelésére képességgel bir, alaptalan alperesnek az a felülvizsgálati panaszbeli panasza, mintha a felebbezési biróság tartásdij felemelésével jogszabályt sértett volna. C. 1909. évi febr. 25. I. G. 199/908. cz. Nőtartási dij leszállítása C. 1904 nov. 12. I. G. 314 sz. (Gl. XI. 322. 1.) Tartásdíj felemelése kérhető, ha a férj jövedelme a különélés óta emelkedett. C. 1905 decz. 7. I. G. 299 (Gr. XIII. 276. 1.) Különéléshez és tartásdíjhoz való jog, midőn a nő férjétől megfelelő ellátást nem kap. Tartásdij összege. A kir. Curia: A felebbezési biróság Ítéletében megállapította, hogy az alperes, a vagyoni viszonyainak megfelelő háztartásra, és a felperes társadalmi helyzete által megkövetelt ruházatra szükséges pénzt, habár vagyoni körülményei azt megengedték volna, a felperes rendelkezésére nem bocsátotta, minek következtében a felperes szükségletei ellátásában hiányt szenvedett; már pedig az a nő, aki a férjétől vagyoni és társadalmi helyzetének megfelelő ellátást nem nyer, az az életközösséget a férjével fentartani nem köteles és mint, aki a férji hibájából él különváltan, attól tartásdijat követelni jogosult. Mihez képest nem ütközik az anyagi jog szabályaiba a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint az alperes nőtartási kötelezettségét megállapította.