Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

88 Btk. 233., 236. §§. C: Minthogy a Btk. 224. §-a 1. pontjának világos rendelkezése szerint a hamis tanuzás miatt nem büntethető az, aki a valónak megvallásával önmagát büntetendő cselekménynyel vádolná, a jelen esetben pedig a polgári perben a kereseti tényállás a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás vádját is magában foglalja, mihez képest a vádlott akkor, midőn eskü alatt vallotta azt, hogy neki a szerződés megkötésekor nem volt tudomása arról, hogy J. L. az ingatlant korábban már másnak eladta, a közokirathamisitás miatt ellene emelt vádat tagadta, tehát a megállapitott tényekhez képest a valónak megvallása által önmagát büntetendő cselekmény elkövetésével vádolta volna: ennélfogva Á. S.-t a büntethetőséget kizán' ok alapján, a jelen Ítélet rendelkező része értelmében, a hamis tanuzás bűntettének vádja alól fel kellett menteni. (1908. évi április 23-án. 3110. sz.) Btk. 233. §. 165. A fajtalanság mellett czélzat nem követeltetik. C: A Btk. 233. §. ütköző bűncselekménynek nem ismérve a nemi kéjérzet kielégítésének czélzata, hanem elég a fajtalanság elkövetése. (1907. nov. 5. 8537. sz.) Btk. 236. §. 166. A bevégzéshez elég a nemi részek egyesítése. C: Vádlott a 14-ik életévét még be nem töltött P. J. hajadonnal ennek beleegyezésével a vádlott sógora házánál három izben nemileg közösült. E tett K.J. vádlottra vonatkozóan büntetendő cselekménynek, s jelesül a Btk. 236. §-ában meghatározott megfertőztetés bűntettének tényálladéki ismérveit kimeríti, annyival is inkább, mert a nemi részek bizonyítottnak elfogadott egyesítése egyfelül a közösülés tényálladékát megállapítja s mert másfelől a tábla a bizonyítottnak elfogadott ama tényekből, hogy a P.-ék régibb idő óta T.-n laknak, évekig a vádlott szüleinek házában laktak, hogy vádlott már néhány év óta járt P. Á. házához mint borbély s különösen, hogy P. Á.-né a vádbeli esetet megelőzőleg mintegy 14 nappal kifejezetten megmondotta vádlottnak, hogy leánya után ne járjon, mert az még gyerek, csak 12 éves, nem tévesen vonta le azt a következtetést, hogy vádlott a P. J. 14 évet még be nem töltött életkora iránt tisztában volt s igy tévedésben nem lehetett. (1907. okt. 31. 8463. sz.) 167. Megfertőztetés vádja esetén ténykép megállapítandó, hogy sértett tisztességes leány és hogy vádlott a leány korára nézve tévedésben nem volt. R. I. vádlott V.-on 1906. évi április hó i-én az ottani fürészgyár gépházában, az 1893. évi április hó i-én született, tehát a 14-ik életévét még be nem töltött V. É.-val nemileg közösült.