Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)
Rtk. 69. §. volt-e, mely a Btk. 69. §-ának 1. pontjában meghatározott felbujtás büntetőjogi ismérveit magában foglalja, a vádiratnak ezen terheltre vonatkozó részét elutasítani s ellene az eljárást megszüntetni kellett. (1907. évi július hó i-én. 5897. sz.) Kassai T.: A vádtanácsi végzés megváltoztatására, illetve B. S. terheltnek a vád alá helyezésére kellő alap nincsen. (1907. évi szeptember hó 9-én. 1947. sz.) 87. A tettes felmentése mellett a felbujtó bűnössége nincs kizárva. Az ügyész azért indítványozta a Bp. 370. §-ában szabályozott helyesíbitő eljárás elrendelését, mert ellentmondást látott az esküdtek határozatának ama részében, melyben V. M.-né másodrendű vádlottat a 8. számú főkérdésre adott feleletükkel a csalás bűntettében nem bűnösnek nyilvánították, holott V. M. elsőrendű vádlottat ugyanazon csalás bűntettére vonatkozó 3. számú főkérdésre adott feleletükkel bűnösnek mondották ki amiatt, mert a nejét, másodrendű vádlottat ígéretekkel szándékosan rábírta, hogy a közös tulajdonukat képező 1200 koronára biztosított lakóházukat azon czélból, hogy maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, a biztosító társaságnak pedig kárt o'kozzanak, szándékosan felgyújtsa, amely reábirás folytán V. M.-né a lakóházukat fel is gyújtotta s az mások vagyonának veszélyeztetése nélkül le is égett, miáltal a biztosító társaságnak az 1200 korona kártalanítási összeg kifizetése folytán kár okoztatott. C: Az esküdtbíróság helyesen határozott, midőn nem adott helyet az ügyész indítványának s az e tárgyban hozott végzésében kimondotta, hogy a Bp. 370. §-a szerint helyesbítő eljárásra nincs szükség. A nem bűnösséget ugyanis a vád alapjául szolgáló s büntetendő csele'kmény tényálladéki ismérveit magában foglaló tett bebizonyítása esetében is ki lehet mondani, ha annak tettesét, vagy részesét illetően valamely büntethetőséget, avagy beszámithatóságot kizáró ok forog fenn. Elvileg tehát nem lehet kizártnak tekinteni, hogy a vádbeli tett bebizonyítása esetében a tettes felmentessék, a felbujtó pedig bűnösnek mondassék ki, mert előfordulhat az az eset, hogy a felbujtóra nem, hanem csupán a tettesre nézve forog fenn valamely büntethetőséget vagy beszámithatóságot kizáró ok. Ama körülménynél fogva tehát, mert noha az esküdtek a 3. számú főkérdésre adott feleletük szerint bizonyítottnak fogadták el, hogy V. M.-né másodrendű vádlott a férje reábirása folytán a közös tulajdonukat képező házukat a fentebbi czélból felgyújtotta s az leégvén, a biztosító társaságnak 1200 korona kár okoztatott, mégis csak a felbujtó V. M. bűnösségét állapították meg, a feleségét, a tettest pedig felmentették, az esküdtek határozata nem vált önmagának ellentmondóvá, mert az esküdtek a törvény szerint nem is indokolják a határozatukat s igy nincs kizárva annak a lehetősége, hogy ők 4*