Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Állami alkalmazottak illetmény- és nyugdij-ügyei 19 7. Állami alkalmazottak illetmény- és nyugdíj-ügyei. 1885 :XI. tcz. 36. Végkielégítésben részesült, de később újra alkalmazott tisztviselőnek előbbi szolgálata a magasabb összegű személyi pótlékra igényt adó szolgálati idő számításánál figyelembe nem vehető. (Kb. 170/908. K. sz.) 37. Ha a végkielégitett tisztviselő később ismét szolgálatba lép, a végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idő nyugdíj, vagy végkielégítés esetén a szolgálati évekbe beszámítandó. Kb.: Az 1885 :XI. tcz. életbelépte előtt már régi idő óta érvényben állott nyugdíj szabályok szerint, a 10 évi szolgálati idő előtt végkielégítéssel ellátott tisztviselők újra alkalmaztatás esetén előbbi szolgálati idejük beszámítására nyugdíjazás esetén igényt tarthattak, mihez képest arra is köteleztettek, hogy amennyiben a szolgálatból való kilépéstől számított egy év eltelte előtt újból alkalmaztatnának, az év hátralévő részére eső végkielégítést visszatéríteni tartoznak. Hasonlóképpen az 1867. évi kormányváltozás folytán rendelkezés alá került, és az 1866. évi deczember 9-én kiadott legfelső nyugdíjazási szabályoknak megfelelőleg nyugdíjban, illetőleg végkielégítésben részesített állami alkalmazottaknak szolgálati ideje, a már fentebb idézett 1867. július 13-án kelt legfelső elhatározással jóváhagyott elvek alapján újbóli alkalmaztatásuk esetén beszámítandó volt, kivételt ez alól csak azon alkalmazottak képeztek az emiitett nyugdíj szabályzat 3. §-a szerint, kik az őket megillető nyugdíjazás helyett — minden igényükről való lemondás mellett — az úgynevezett teljes végkielégítést választották, ami alatt tulajdonképpen a nyugdíj megváltás értendő. Az 1885 :XI. tcz. nem tartalmaz ugyan hasonló rendelkezést és a végkielégitett állami szolgálat beszámítását illetőleg általában nem intézkedik. De abból, hogy a nyugdíjtörvény-javaslatnak a végkielégítésre vonatkozó 28. §-ára az indokolás azt jegyzi meg, hogy lényegileg azonos az érvényben lévő szabályokkal, és hogy ezért bővebb indokolást nem igényel; továbbá, hogy a pénzügyminiszter az 18851X1. tcz. életbelépte után már egy év múlva, 1886. évi 55-555 szám alatt kiadott körrendeletében a törvény 28. §-ára, illetőleg a két évi fizetéssel végkielégitett állami alkalmazottakra való tekintettel kimondotta, hogy amennyiben az ily alkalmazottak, a szolgálatból való kilépés, illetőleg a fizetés beszüntetésének napjától számítva két éven belül lépnek vissza az állami szolgálatba, a két év hátralevő részére eső végkielégítési összeget visszafizetni tartoznak, — de még inkább a pénzügyi szolgálati szabályok 326. §-ából, mely a végkielégítés előtt töltött szolgálati időnek beszámítását, újra alkalmaztatás esetén bekövetkező szabályszerű elbánás alkalmával elrendeli: az látszik, hogy a végkielégitett szolgálati időnek újra alkalmazás esetén való beszámítása a nyugdíjtörvény életbelépte után is elvként fogadtatott el. (5/1908. K. sz.) 2*