Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 384. §. 199 375. Főmagánvádló sohasem esik a 383. §. III. 2. a) p.-ja alá. Az 1895. évi XLI. t.-czikk 8. és 9. §-aiban körülirt kihágások a Bp. 41. §-a szerint főmagánvád tárgyát képezik, a vádlott terhére megállapított védjegybitorlás kihágása által jogaiban sértett B. K. tehát a jelen ügyben nem pusztán mint sértett, hanem mint főmagánvádló is szerepelt, ki mindazokat a jogokat vehette igénybe, melyeket a törv. a magánvádló részére biztosit; nevezetesen a Bp. 383. §. III. 1. pontja értelmében a felebbezésnek megszorítás nélkül való használatára is jogosítva volt. Nyilvánvaló ezekből, hogy B. K. főmagánvádlónak az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánjogi igények és a bűnügyi költségek tárgyában közbevetett felebbezése a Bp. 383. §-ának III. 2. pontja, illetve 548. §-ának ötödik bekezdése alapján nem volt visszautasítható. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. (1907. október 16. 8072. sz.) Bp. 384. §. 4. p. 376. Illetékesség kérdésében s. panasz nem használható. Vádlott szerint nem a tordai, hanem a budapesti büntető törvényszék illetékes az eljárásra, mert a beadvány Budapesten készült, ott adatott postára, a vádbeli tett tehát Budapesten lett elkövetve. C.: Ily alaki sérelem a Bp. 384. §-ában semmiségi okul felvéve nem lévén, a tábla ítélete ellen semmiségi panaszszal nem is érvényesíthető. (1908. márcz. 4. 1732. sz.) 377. A kir. ügyész által visszavont semmiségi panaszt a főügyész fenn nem tarthatja. C.: A kir. törvényszék elsőfokú ítélete ellen K. L-né vádlottra nézve büntetésének súlyosbítása végett a kir. ügyész jelentett be felebbezést, melyet azonban kifejezetten visszavont, de a kir. főügyész a felebbviteli főtárgyaláson a vádlott büntetésének súlyosbítása végett eredetileg bejelentett felebbezést fentartván, a kir. tábla az ügyet a kir. ügyészi felebbezés folytán felülbírálta s K. I.-né vádlott büntetését 3 évi börtönre emelte fel. Tekintve azonban, hogy a kir. ügyész által bejelentett felebbezés visszavonás következtében olybá tekintendő, mintha a kir. ügyész az ítélet kihirdetése alkalmával már abban megnyugodott volna s igy a kir. főügyész részéről ez a felebbezés fenn nem tartathatott, mert az nem is létezett; tekintve, hogy ezek szerint annak daczára, hogy K. L-né terhére perorvoslat bejelentve egyáltalán nem volt, s mégis a kir. tábla az elsőbiróság Ítéletét a kir. ügyész felebbezése folytán is felülvizsgálta s az 1 évi börtönre elitélt vádlott büntetését 3 évre felemelte, hatáskörét lépte tul azzal, hogy a vádló felebbezése hiányában, a kir. ügyész irányában tehát már jogerőre emelkedett Ítéletet a Bp. 387. §-a ellenére felülvizsgálta, a büntetés mértékét a vádlott terhére megváltoztatta: nyilvánvaló,