Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)
Bp. 91. r§. ügyészséghez, a'kár az iigazságügyminisz'terhez "intézett 'hivatalos liratban vagy külön írásbeli nyilatkozatban adható meg; tekintve, hogy ezt az alakszerűséget a jbghoz intézett feljeUentés mellőzhetővé nem teszi, sem pedig a sértett közhivatalnok íelettes hatóságánalk a feljelentéshez való hozzájárulása s az ügyész részéről történt vád átvétele nem pótolhatja azért, mert a törv. sem :a puszta feljelentésnek, sem pedig a felettes hatóság hozzájárulásának ilyen jelentőséget nem tulajdonit, másrészt pedig a felhatalmazás alakiság tekintetében a Bp. 91. §-ában foglalt rendelkezésnek >éppen az a megkülönböztetés adja meg a döntő tartalmat, hogy az ott megjelölt esetben az ügyész eltérvén más esetektől, csakis a törvényben megjelölt különös alaki kellékek mellett járhat el, amely különbség megszűnnék akkor, ha az ügyész a vád képviseletének egyszerű átvételével a törvényben megkívánt feltételeket megkerülhetné; tekintve, hogy nem döntheti meg ennek az álláspontnak a helyességét az a vélelem sem, hogy a sértett közhivatalnok a feljelentés beadásával voltaképen kifejezte azt az akaratát, hogy a bűnvádi eljárás a vádlott ellen megindittassék, mert a Bp. 91. §-a, amint ez fentebb is kiemeltetett e felhatalmazás alaki kellékeit kötelező törvényes rendelkezésben állapította meg és pedig a törvényjavaslat indokolásából is kitetszőleg azért, és azzal a czélzattal, hogy e kérdés szabályozásánál éppen az alakiság tekintetében nyilvánult ellentéteket (controversia) és az azokból femerülhető félreértéseket megelőzze: nyilvánvaló, hogy a Bp. 91. §-ában előirt kellékeknek meg nem felelően kiállított, illetve nem ily módon adott felhatalmazás a bűnvádi eljárás megindítására és folytatására alkalmasnak el nem fogadható és hogy sem a bírósághoz beadott feljelentés, sem a vád képviseletének az ügyész által történt átvétele a törv. többször hivatkozott helyén megkívánt alakszerű felhatalmazás hiányát nem pótolja. Minthogy pedig a jelen esetben a törvényben előirt felhatalmazás sem a bűnvádi eljárás megindításakor, sem annak későbbi folyamán be nem szereztetett s igy felhatalmazás nincsen s ennek daczára a vádlott ellenében marasztaló Ítélet hozatott, kétségtelen, hogy fenforog a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában körülirt s hivatalból figyelembe veendő anyagi semmiségi ok, amelynek alapján az ítéletnek ide vonatkozó részét meg kellett semmisíteni s vádlottat e vád alól is felmenteni. (1907. szept. 3. 7225. sz.) 338. C: A tábla annak megállapítása mellett, hogy a sértett mint m. kir. állatorvos a vádlott által ellene használt kifejezések miatti meghatalmazott ügyvédje utján az ügyészséghez intézett beadványban rágalmazás czimén feljelentést tett s abban ,,az ezennel megadott meghatalmazás alapján" a bűnvádi eljárás megindítását kérte, azért állapította meg a hivatalból való eljárás megindításához szükséges felhatalmazás hiányát, mert az ügyvédnek adott meghatalmazás és az ügyvéd által kifejezett felhatalmazás nem pótolja a törvény által megkívánt felhatalmazásnak a Bp. 91.