Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 29. §. 173 lehet, amely az ö ügyében részrehajlatlanul járna el. Ezen ellene ébresztett hangulatnak és előítéletnek, valamint a hajszának igazolására becsatolja 15 budapesti hírlapnak 75 példányát. A biróküldési kérelemre L. Z. észrevételeket és elleninditványt adott be, állítván, hogy a sajtó magatartása nem vehető figyelembe, mert amint azt a hírlapok mutatják, a sajtó egyrésze viszont ő ellene foglalt állást ugy, mint a sajtó más része P. G. ellen. A Bp. 29. §. 2. pontja s ezt magyarázólag a Bp. indokolása a biróküldés feltételét abban határozza meg, hogy az illetékes bíróságnak minden tagja vagy a szolgálati lajstromban előforduló valamennyi esküdt, vagy közülök annyian, hogy a fennmaradókból az itélőtanács vagy az esküdtszék már össze nem állitható, olyan meggyőződést tanusit illetve olyan véleményben van, hogy szándékosan igazságtalanul fog dönteni, vagy olykép van impresszionálva, hogy akaratlanul is helytelen határozatot hozna. Ezen eseteknek egyike sem forog fenn. Mert P. G. arra nézve, hogy ellene szövetkezés, gyűjtés, az esküdtek lajstromának a készítésénél ,,P.-ellenes" befolyásolás érvényesült, illetve történt, bizonyítékot fel nem hozott, mert a hirlappéldányokból csak az illető hírlapoknak magatartása és állásfoglalása, de az nem állapitható meg, s erre nézve más adat nem is hozatott fel, hogy a székesfőváros lakosságánál s illetve az azokból kikerült esküdteknél a jelen ügyre vonatkozóan ,,P.-ellenes" elfogultság és előítélet támadt; mert sem P. G. bizottsági tagságából, sem az ellene vád tárgyává tett esetekből folyóan az esküdteknek erkölcsi vagy anyagi érdekeltsége még valószínűsítve sincs olyan értelemben, amilyenben azt a törvény a biróküldésre nézve megkívánja, illetve amilyenről annak fentebb idézett kapcsolatos indokolása említést tesz, annál kevésbbé, mert arra a körülményre, hogy P. G. törvényhatósági bizottsági tag minőségében is meg volt támadva s igy az ítélkező esküdtek mint fővárosi polgárok P. G.-nak állítólagos kárt okozó eljárása miatt vagyonilag is érdekelve volnának, egyrészt mi adat sem merült fel, másrészt pedig ezen érdekeltségnek lehetősége olyan távoli és olyan általános, amely annak az anyagi érdekeltségnek, melyet a törvény mint az esküdtek akadályozási okát ismer, vagyis, hogy a vádlott elítéltetése vagy felmentése esetében az esküdtek hasznot remélhetnek vagy kártól tarthatnak, meg nem felel, ha pedig ilyen anyagi érdekeltségnek nem tekinthető, akkor az emiitett érdekeltség lehetősége biróküldés alapjául sem fogadható el; mert végül erre vonatkozó külön tények és adatok hiányában a sajtónak működését általános befolyására és országos jellegére tekintettel, nem lehet bíróilag mérlegelni abban az irányban, hogy a közleményeknek a közvéleményre melyik esküdtbíróság területén volt nagyobb hatása, vagyis hogy a közvéleményt a sajtó melyik helyen befolyásolta többé vagy kevésbbé; de különben is azt a véleményt, melyet a hirlapolvasó egyik vagy másik napi kérdésről vagy eseményről a közlemény olvasásakor magának megalkot, nem lehet praeoccupálónak tekinteni arra a verdictre nézve, amelyet az eskü letétele mellett működő esküdt az ügynek szóbeli és közvetlen le-