Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 386. §. 139 az ismeretlen társa a vádlottal történt előzetes megállapodás alapján járt el. C.: Téves ugyan a táblának az az érvelése, hogy mig a sértet­tek meg nem győződtek arról, hogy mi van a pénzükért kapott cso­magokban, addig a károsodás reájuk nézve be nem következett; té­ves pedig azért, mert a károsodás bekövetkezése teljesen független attól, hogy a megkárosított személy a megkárosításáról már tudo­mást vett-e, vagy még nem szerzett; és mert a sértettek vagyoni vesztesége, tehát károsodásuk már azzal a tényükkel egyidejűleg be­következett, hogy a pénzüket megfelelő ellenérték nélkül adták át a vádlottnak; mégis minthogy a sértetteket további károsodás érte azáltal, hogy még mindig a vádlott részéről használt ravasz fondor­lat hatása alatt, de az ismeretlen egyén által is megtévesztve és té­vedésben tartva, abban a hitben, hogy csakugyan hanis pénzt kaptak, a csomagokat az azoknak fedőlapjául használt néhány valódi bank­jegygyel együtt átadták az ismeretlen egyénnek; s minthogy ez a megkárosításuk már közhivatalnoki jelleg színlelésével s a cselek­ménynek ekként való véghezvitele, a valóknak elfogadott tények szerint, a vádlott és ismeretlen társa közt létrejött előzetes megálla­podásnak megfelelően történt, ez a két egyén tehát azt a cselek­ményt, mely a Btk. 381. §-ának 1. pontja szerint is minősül, előze­tesen egyetértve közösen hajtotta végre akként, hogy abban mind­egyikük elkövetési cselekedetet vitt véghez: a vádlott cselekménye helyesen minősíttetett a Btk. 381. §-ának 1. pontja szerint is. (1908. évi január hó 23-án. 562. sz.) Btk. 386. §. 268. A bűncselekmény feljelentése egy kárkövetelés beperlé­sével. A védő semmiségi panaszt jelentett be a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján az okból, hogy a vádlottak terhére megállapított tett bűncselekmény tényálladékát azért nem képezi, mert S. M. polgári perbeli elmarasztalásának előfeltétele lévén az ő büntető elitélte­tése, miután az utóbbi még be nem következett, a szóban forgó va­gyonátruházás idejében sértett félnek nem volt sem lejárt, sem két­ségtelen követelése s a feljelentés megtétele által nem is történt a Btk. 386. §-ának megfelelően beperesités sem. C.: Sértett fél követelésének jogczime bűncselekmény elköve­tésével okozott károsítás lévén, a bűncselekmény feljelentése és jo­gos kárigény bejelentése és megítélésének kérelmezése egyenértékű a lejárt követelés beperesitésével s illetve keresetnek sem eleme, mert ez annak módozataival együtt az ítélet jogkörébe tartozik. Az a körülmény tehát, hogy a büntető bíróság a sértett felet kárigénye érvényesítésére nézve a polgári eljárásra utasította s a sértett fél kára határozott számszerinti összegben csak ezen az uton ítéltetett meg, figyelembe nem vehető azzal a való ténynyel szemben, hogy vádlottak a kérdéses vagyonátruházást a bűnvádi feljelentés meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom