Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

122 Btk. 330. §. árát követelte és ama fenyegető szavakkal: ,,most leszámolok veled" — oly testi mozdulatokat tett, melyeknek értelme az volt, hogy nejét testileg meg akarja fenyíteni; ezek után a sértett vádlottól való félelmében a szobájába menekült és annak ajtaját belülről bezárta, mire vádlott az ajtót befeszítette és a szobába behatolt s miután a sértett onnan az ablakon át kimenekült, a sértettnél látogatóban volt és a szobában időzött Sz. G.-nét a földre teperte és szidalmazta mindaddig, mig a helyszínére hivott rendőr a rendzavarásnak végét nem vetette. C: Eme tényekből nyilvánvaló, hogy a vádlott nem jogos indokból, jelesen nem a sértett és ő közte még fennálló házassági kötelékből származtatható és elfogadható okból, hanem a sértettnek személyes szabadsága és testi épsége ellen irányzott bűnös czélzattal, tehát jogtalanul hatolt be a sértettnek akarata ellenére annak kizárólagos rendelkezése alatt levő lakásba és ehhez képest a tábla nem tévedett, midőn a vád tárgyává tett cselekményben, a magánlak megsértésének alkotó eleméül megkövetelt: más lakásába való behatolásnak jogtalanságát, vádlott terhére megállapította. (1907. május 14-én. 4726. sz.) 229. A magánlaksértés bűntettének a 92. §. alkalmazásával vétséggé történt minősítése esetében a Btk. 332. §-ába ütköző vétségre mellékbüntetéskép megállapított pénzbüntetés nem szabható ki. C. (Jeé.): A kir. tsz. azzal, hogy P. J. vádlottra a Btk. 330. §-ába ütköző és büntettet képező, de a 92. §. alkalmazásával vétségnek minősített magánlak megsértéseért a főbüntetésül megállapított fogházon felül a Btk. 332. §-a alapján mellékbüntetéskép pénzbüntetést is szabott, a törvényt megsértette. A tényálladéki elemek ugyanis, melyek a magánlak megsértésének a Btk. 330. §-ában körülirt büntettet alkotják, egészen mások, mint azok, melyekből a magánlak megsértésének a Btk. 332. §-a alá eső vétsége alakul. Az ezek szerint külön önálló tényálladékkal bíró kétrendü bűncselekmény ezen lényegesen eltérő természeténél fogva nem azonosítható amiatt, mert a bűntettre törvényileg meghatározott büntetés legkisebb mértéke is a fenforgó enyhítő körülmények nagy számára vagy nyomatékosságára való tekintettel, tulszigorunak mutatkozván a büntettet képező cselekmény a Btk. 92. §-ának alkalmazásával vétségi büntetés kiszabása folytán vétséggé minősíttetett. Nyilvánvaló tehát, hogy a Btk. 330. §-ában meghatározott ismérvekkel biró s ennélfogva büntettet képező cselekményre ennek a Btk. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé történt minősítése esetében, az egészen más tényálladékot feltételező a Btk. 332. §-ában körülirt cselekményre ezen §-ban eltérően a Btk. 330. §-ának csak szabadságvesztés-büntetést megállapító rendelkezésétől mellékbüntetéskép megállapított pénzbüntetés nem szabható ki. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak