Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 262. S. állított, melyek valódiságuk esetén nemcsak fegyelmi, hanem bűnvádi eljárást is vonnának maguk után, amennyiben nemcsak törvényellenes cselekményekkel és visszaélésekkel gyanúsította az ipartestületet, de egyenesen azt állítja, hogy az ipartestületi előljárósági tagok az általuk felvett jegyzökönyveket meghamisították. Az ipartestületnek a meghatalmazást Budapest székesfőváros tanácsa adta meg feljelentés megtételére. A törvényszék hatáskörét és illetőségét hivatalból vizsgálja és vizsgálat tárgyává tette aztr vájjon az ipartestület olyan ,,a törvény által alkotott testület-e", amely a Btk. 262. §-ának védelmét igénybe veheti. A kir. törvényszék ugy találja, hogy az ipartestület a törvény alapján ugyan, de nem annak kötelező rendelete folytán alkotott testület, amennyiben a törvény (1884: XVIII. t.-cz. 122. §-a) csak létrejövetelének feltételét szabja meg, de nem rendeli el kötelezőleg az ipartestületek megalkotását, megszabja ugyan keletkezésük és fennállásuk feltételeit, de működésük, fennállásuk vagy megszűnésük a testület tagjainak akaratától függ, ennélfogva az ipartestület nem vonható a Btk. 262. §-ában meghatározott törvény által alkotott testületek közé, amelyek alatt csak azok érthetők, amelyek működési kényszerrel alkotott testületek, amelyeknek megszűnése is csak a törvény által mondható ki s amelyek legtöbbje egyúttal hatóságot is képez, pl. városi tanács, közigazgatási bizottság, községi képviselőtestület stb. Hogy az ipartestület a Btk. 164. §-a értelmében a hatóság fogalma alá sem vonható, az kitűnik magából az ipartörvényből, melynek 127. §. 2. bekezdése értelmében „mindazon esetekben, amidőn az ipartestület tudomására jut annak, hogy az emiitett (III.) fejezet határozatai ellen a testülethez tartozók oly mulasztást vagy cselekvést követtek el, mely a jelen törvény VI. fejezete értelmében büntetendő, az esetben vélemény kíséretében további eljárás végett az iparhatósághoz teszi át", ezek szerint az ipartestület közvetlen hatóságot nem gyakorol, hanem egy véleményező, békéltető, az iparosok érdekeit előmozdítani hivatott testület, minélfogva az ipartestületre a Btk. 270. §-ának 1. pontja nem alkalmazható: az pedig, hogy az ipartestület nem a Btk. 262. §-ában meghatározott testületek fogalma alá esik, fentebb kifejtetett. Következéskép a jelen esetben nem lehet szó hivatalból felhatalmazásra üldözendő bűncselekményről, minélfogva az i8o7:XXXIV. t.-cz. 17. §-ának 3. pontja alkalmazást nem nyerhet és az ügyet ugyanezen t.-cz. 18. §-ának 6. pontja értelmében a budapesti kir. járásbírósághoz kellett áttenni. Bp. T.: A tsz. indokolása helyes. Az ipartestület, amint ezt már a Curiának 1904. május 18-án 4594/904. sz. a. kelt indokolása is kifejtette, nem hatóság, hanem az iparosok és segédeik bérkötési és gazdasági érdekeinek előmozdítására alakult testület, melynek az ipartörvény 126. §-ában részletesen felsorolt czélja és hatásköre mutatja, hogy hatósági teendőkre nem terjed ki. Az ipartörvény a testületet mindig megkülönbözteti az iparhatóságoktól. A dolog ezen lényegén nem változtat az ipartörvény 127. §-ának az a rendelkezése sem, Döotvériytár. 7