Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 379- §• tön megszüntette s az ügygyei többé nem törődött. Helyes tehát a T. az a megállapítása, hogy vádlott azon czélból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, sértettet ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette és ez által sértettnek az egy évi biztosítási díjrészlet fejében befizetett 1054 korona 39 fillér erejéig kárt okozott. Ez a károkozás pedig fenforog, mert az életbiztosítás czélja az lévén, hogy a kérdéses kölcsön biztosításául szolgáljon, a védőnek az az érvelése, hogy a csalás alkotó elemét képező károkozás azért hiányzik, mert a biztosító társaság sértettel szemben egy évig viselvén a szerződés szerinti koczkázatot, a sértett által befizetett dij ellenértéke a koczkázat viselésében megvolt, figyelembe nem vétethetik, mert ez a körülmény jelen esetében a kár megállapítása szempontjából jelentőséggel nem bír. (907. ápr. 30. 4257.) Fogyasztási adó alá eső szikviz gyártásához az ellenőrző óra kikerülésével vezetett víz használata — csalás. 192. C: F. L. és T. F. vádlottak, mint a gyár igazgatója, illetőleg alkalmazottja, közös egyetértéssel egy gummi cső segélyével a szikvizgyártáshoz szükségelt vízmennyiség egy részét a vizóra elkerülésével használták fel oly módon, hogy a vízcsapra erősített gummicsővel a vizet egyenesen a szikvizgépbe vezették: ehhez képest a vizóra a tényleg elfogyasztottnál kisebb vízmennyiséget tüntetvén fel, a vádlottak a város közönségét, az ennek alapián fizetett fogyasztási adó tekintetében 100 koronát meghaladó összeg erejéig megkárosították és az általuk képviselt gyárnak ugyanannyi meg nem illető jogtalan vagyoni hasznot szereztek. Eme tényből a tábla helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlottak abból a czélból, hogy a szikvizgyárnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, A. város közönségét ravasz fondorlattal tévedésbe ejtették és ez által azt vagyonában megkárosították, mert a valóknak elfogadott és egymást kiegészítő tények csak ezt a magyarázatot engedik meg. Téves a védelemnek az az álláspontja, hogy a vádlottak cselekményében nincs ravasz fondorlat, mivel a városnak módjában állott a részvénytársaságnak könyveit betekinteni, a melyből a gyár szikvizforgalmát megállapíthatta volna. Téves azért, mert a csalásnak alkotó eleméül szolgáló ravasz fondorlat akkor forog fenn, ha a tévedésbe ejtett személy, a helyzet körülményeivel számot vető gondossága mellett is a tévedésbe ejtést el nem kerülhette. Ebben az esetben pedig a város képviseletében eljáró tisztviselők mindenesetre rendes gondossággal jártak el, midőn számításaikat a vizóra jelzéseire alapították. A gyár könyveinek megvizsgálása csak fokozott óvatosság lett volna a nélkül, hogy azoknak adatai a kijátszást feltétlenül kizárhatták volna. (907. máj. 14. 4869.) = Minthogy az adóalap eltitkolása általában nem büntetendő