Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 311 5. 7i éves P.-nak fekvő lielye volt ez utóbbi a kamara takarítása közben a szert kíváncsiságból megkevervén, az felrobbant s P. ugy összeégette, hogy mindkét szemének látóképességét elvesztette. C.: Minthogy Sch. vádlott már abban gondatlanul járt el, hogy a lakására vitt igen könnyen robbanó, tehát igen veszélyes keveréket el nem zárta, hanem eltűrte, hogy azt egyik cselédje éppen abban a kamrában nyilt és igy könnyen hozzáférhető helyen tartsa, melyben a serdületlen korú másik cselédnek a fekvő helye volt, továbbá hogy vádlott ennek a veszélyes anyagnak ártalmatlanná tételét maga személyesen nem foganatosítván, s illetve azt a maga jelenlétében nem eszközöltetvén, az e tekintetben megbízott O. vádlottat az anyag megsemmisítésére adott utasítás teljesítésére nézve ellenőrizni is elmulasztotta, másfelől minthogy O. a gondatlanságot folytatta azzal, hogy a keveréket használás után a gazdája utasítása ellenére meg nem semmisítette, hanem továbbra is a kamarában hagyta; minthogy vádlottaknak e gondatlansága a bekövetkezett eredménynyel oki összefüggésben áll, a tábla nem tévedett akkor, midőn bűncselekmény tényálladékát mindkét vádlottal szemben megállapította. (906. április 26-án, 4382. sz.) Btk. 311. §. Hatóság elleni erőszakkal kapcsolatos könnyű testi sértés által okozott kár megítélése, midőn vádlott a testi sértés miatt el nem Ítéltetett. 144. V. hatóság elleni erőszak közben könnyű testi sértést okozott, e miatt azonban a sérelmezett rendőr v. megbüntetését nem kívánta, a sértésből származó kárt azonban felszámította. A pécsi tsz. vádlottat a hatóság elleni erőszakban bűnösnek mondván ki, a testi sértés alól azonban fölmentvén, a Btk. 311. §-ára való hivatkozással az okozott kár megtérítésére kötelezte. A pécsi T. a bűnösség és fölmentés tekintetében helyben, illetőleg érintetlenül hagyta a tsz. ítéletét, — a kár megítélésére vonatkozó rendelkezését azonban kiigazította azzal, hogy a Btk. 311. §-a helyett a Bp. 489. §-át hívta fel. Pécsi T.: A kártérítés megállapításánál a Btk. 311. §-át mellőzni kellett, mivel vádlott ellen a testi sértésre nézve marasztaló Ítélet nem hozatott, a fenti §. alapján pedig kár megitélésének csak testi sértés esetén van helye. (906. márcz. 5. 543.) t-T= Ez itélet helyességéhez kétség fér, mert a Bp. 489. §-a alapján is csak abban az esetben ítélhet meg a büntető bíróság sértett részére kártérítést, ha a kárt okozó cselekmény miatt vádlott bűnössége megállapíttatik. Fölmentő ítélet esetében a 487. §. rendelkezése szerint a büntető bíróság értesiti a magánfelet, hogy magánjogi igénye tárgyában a felmentés okából nem határozott. Az a körülmény, hogy v. hatóság elleni erőszak miatt elitéltetett, mitsem változtat azon, hogy az ezzel anyagi halmazatban levő könnyű testi sértés alól fölmentetett,