Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

48 Btk. 261. §. azért nem, mert a szabad mozgásban való korlátozásnak a szó nyelvtani értelmében is, bizonyos erőszak kifejtésében s a szándéknak is e jogellenes tényben kell nyilvánulnia, már pedig a törvényszék által valóknak elfogadott tettek a ténykedésnek ezt a módját magukba nem foglalják. (1906. február 8-án, 1342. sz.) Becsületsértés a sértett megnevezése nélkül. 93. C.: Egymagában az a körülmény, hogy a sértett személy neve világosan és határozottan a vád tárgyává tett sajtóközleményben kitéve nincsen, a becsületsértés vagy rágalmazás tényálladékát meg nem szüntetheti, mert ezeknek a bűncselekményeknek nem tényálladéki eleme az, hogy a sértett személy névszerint megnevezve legyen, hanem csak az, hogy a sértés személyre vonatkozzék; hogy pedig a fenforgó esetben a sértés arra a személyre vonatkozott-e, a ki főmagánvádlóképen fellépett, az ténykérdést képez, a mely a Curia által felül nem vizsgálható. A jelen esetben pedig tényként állapíttatott meg, hogy a támadás főmagánvádlóra vonatkozott. (907. máj. i-én, 4292.) Feltételesen használt becsületsértő szavak büntetőjogi beszámítása. 94. C.: Az, hogy valamely kifejezés feltételes alakban használtatik, nem zárja ki a Btk. 261. §-ának tényálladékát, ha a nyilatkozat összefüggő tartalmából az tűnik ki, hogy a tettes a sértettet oly egyén gyanánt akarta jellemezni, kitől a feltétel megvalósítása kitelik. Ily esetben a meggyalázás épngy fenforog, mintha feltétlenül mondatott volna. A vádba helyezett közlemény irányzata kétségtelenül mutatja, hogy a sértettről fel akarja tételezni, hogy ez a vádlottat nem szemtől-szembe, hanem alattomosan sértette meg, mert félt a megtorlástól. Ezt a gyanúsítást, mely a gyávaság színében tünteti fel, a C. meggyalázónak találta. (907. máj. 8- 4552.) Ruha letépése és elvitele — becsületsértés. 95. C.: A tábla azt a tényt fogadta el valónak, hogy a vádlott a sértett felet porral szemközt dobta, a sértett felet a földre rántotta, akkor arról annak fejkendőit és hátul viselt kötényét lerántotta és ezt a kötényt magával vitte. Azonban nem fogadott el valónak oly tényt, a melyből jogszerűen az volna következtethető, hogy a vádlottat vagyoni haszon szerzésére irányuló czélzat vezette, sőt azt állapította meg, hogy vádlott jelzett tetteivel csak viszonozni akarta a sértett fél által rajta korábban elkövetett bántalmakat, s hogy a vádlott nem vagyoni haszon szerzése czéljából cselekedett. Az eljárás alapjául szolgáló tettben tehát a Btk. 350. §-ába ütköző zsarolás lényeges ismérve, a vagyoni haszon szerzésére irányuló czélzat hiányozván, másrészt pedig a Btk. 261. §-ába ütköző