Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

172 Bp. 441. §. Bp. 441. §. Az alsóbiróság a felsőbíróság utasításának megtagadását ki nem mondhatja. Ily végzés jogerőre nem emelkedhetik, ellene nem jogegység érdekében, hanem rendes perorvoslat használható. 331. A jb. T. M.-t azért, mert M. D.-t és D. A.-t az ügyészségnél hamis tanuzás miatt feljelentette s ezen vád valótlannak bizonyult, a Btk. 260. §-ában meghatározott hatóság előtti rágalmazás vétségében bűnösnek nyilvánította s a Btk. 92. §-a alkalmazásával 50 korona pénzbüntetésre Ítélte. Ezt az ítéletet csak a vádlott, elitéltetése miatt, felebbezte. Ennek következtében a törvényszék, mint másodfokú bíróság, felebbviteli tárgyalást tartott, melynél a vádlott védője vádlott felmentését, az ügyész pedig az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte s ezen tárgyalás alapján hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a Bp. 384. §-ának 4. pontjában meghatározott, hivatalból figyelembe vett semmiségi okból megsemmisítette s az iratoknak a törvényszékhez, mint büntető bírósághoz való áttételét elrendelte azon indokból, mert a vádlott terhére rótt cselekményben a Btk. 227. §-a alá eső hamis vád jelenségeit fennforogni látta; ennek elbírálása pedig az 1897: XXXIV. t.-cz. 18. §-a szerint nincs a járásbíróságnak hatáskörébe utalva. Az iratok a törvényszék, mint büntetőbírósághoz tétetvén át, T. M. a vádtanácsnak végzésével az ügyész vádiratához képest a Btk. 227. §-ában körülirt három rendbeli hamis vád büntette miatt vád alá helyeztetett s ezt a vádat a főtárgyaláson is fenntartotta. A törvényszék azonban T. a), b) és 3. pontja alapján támadván meg felebbezéssel, a T. a M. vádlottat a Btk. 229. §-ába ütköző három rendbeli hamis vád vétségében nyilvánította bűnösnek és 14 napi fogházra mint fő- és 20—20 és 10 korona pénz-, mint mellékbüntetésre ítélte el. Ezt az ítéletet az ügyész nézete szerint téves minősítés miatt a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt semmiségi okból, vádlott és védője pedig a bűnösség kimondása miatt, úgyszintén a Bp. 385. §-ának I. megtartott felebbviteli főtárgyaláson a felek által megnyugvással tudomásul vett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az ennek alapjául szolgált eljárással együtt, még pedig a törvényszék, mint másodfokú bíróság által hozott végzéstől kezdődőleg megsemmisítette s a törvényszéket odautasitotta, hogy a járásbíróságnak ítéletét a felebbezés keretén belül érdemileg bírálja felül s azután a Bp. vonatkozó rendelkezése szerint járjon el. A Tábla ugyanis abból indulva ki, hogy miután T. M. ellen a járásbíróság előtt folytatott eljárásban a miatt, hogy sértetteket tudva hamisan vádolta volna hamis tanuzás bűntettével, vád nem is emeltetett; a Btk. 227. §-ában meghatározott cselekmény tehát a Bp. 325. §-ának 1. bekezdésében foglalt tiltó rendelkezésénél fogva semmiség terhe alatt itélet tárgyává tehető nem volt; s miután a járásbíróságnak a Btk. 260. §-a alá eső hatóság előtti rágalmazást megállapító ítélete csak vádlott részéről elitéltetése miatt felebbeztetvén, a törvényszék, mint másodfokú bíróság a Bp. 387. és 355. §-a értelmében a felülvizsgálatnál csak az ítéletnek felebbezéssel megtámadott intézkedésre szorítkozhatott. a