Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Bp. 427. §. 163 Bp. 427. §. 4. és 6. p. Kérdés feltétele súlyos testi sértéssel párosult rablás esetén. 315 Az esküdtbíróság a következő kérdéseket tette fel: „Bünös-e T. M. Gy. vádlott abban, hogy 1906 márczius hó 12-én este Petréte község határában az uton Sz. L.-tól társai: T. M., F. I. és F. ]. vádlottaknak együttes közreműködése mellett, személye ellen alkalmazott fojtogatásból álló erőszakkal egy tárczát, 60 K készpénzt, két marhalevelet, egy nyugtát, 25 pogácsái és egy három koronát tartalmazó kisebb erszényt, mint idegen ingó dolgokat abból a czélbol vett el, hogy azokat jogtalanul eltulajdonítsa? Ha igen „Az I. alatti főkérdésben leirt cselekmény véghezvitele alkalmával követtetett-c el Sz. L.-on súlyos testi sértés?" Ugyanezek a kérdések tétettek fel T. M., F. I. és F. J. vádlottakra vonatkozólag. Az esküdtek a T M. Gy. és T. M.-ra vonatkozó kérdésekre igennel, a többire nemmel feleltek. A védelem a kérdésfeltételt megtámadta, mert mindegyik kérdésbe mindegyik vádlott neve fel volt véve és az esküdtek két vádlottra nézve bűnösségre szóló, két vádlottra nézve pedig felmentő verdiktet hoztak. A védelem szerint ily esetben a kérdésre adott felelet homályos és érthetetlen. C.: Az a körülmény, hogy minden egyes főkérdésben utalás történt arra, hogy minden egyes vádlott a többinek társtetteseként szerepel a vád szerint, egyrészt nem szabálytalan, másrészt pedig legkevésbbé szülhet ellentmondó határozatot, miután minden egyes vádlottnak a bűnössége a csoport szerint feltett főkérdésnek igenleges eldöntésével van csak megállapítva, s a tettestársi viszony is csak akkor van eldöntve, ha vádlottak közül egynél többnek a bűnössége a főkérdésnek megfelelően megállapittatott. De nem vált homályossá az esküdtek határozata az által sem, hogy a különkérdésekbe a vádlottaknak tette ismét ki nem tétetett, mert a különkérdés minden csoportbeli főkérdés után, minden vádlottra nézve feltétetett, az esküdteknek nem is lehetett már a kapcsolatnál fogva sem kétségük az iránt, hogy a mellékkérdésben melyik vádlottra nézve kívánnak tőlük kijelentést. De különben a Btk. 349. §-ának 2. pontja szerinti rablás megállapításához nem is szükséges, hogy mindenik vádlottárs ejtette légyen a testi sérülést, hanem ez a minősítés akkor is alkalmazandó, ha több vádlott közül bármelyik is okozott súlyos testi sértést. (1907. febr. 7. 1240. sz.) = Az igaz, hogy mindegy, bármelyik vádlott-társ okozta a s. t. sértést, de azt mégis meg kell állapítani, hogy a vádlottak valamelyike okozta. A feltett mellékkérdés tehát helytelenül használ személytelen állitmányt. 11*