Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

i6o BP- 385- §• 3- PAz összbüntetés kezdete az első jogerős ítélet végrehajtásának kezdő napja, ha az összbüntetést kiszabó itélet később kelt. 307. C.: Vádlottnak az aranyosmaróti és az egri törvényszékek előtt ellene folyamatban volt kétrendü bűnvádi ügyben hozott 6439/B. 1905. és 6496/B. 1906. számú curiai végzések 1907. január hó 18-án hirdettetvén ki, vádlott ugyanakkor szabadságvesztésbüntetésének végrehajtása végett az ügyészségnek átadatott. Kétségtelen tehát, hogy vádlott szabadságvesztés büntetését 1907. évi január hó 18-án megkezdette, s hogy ennélfogva az ettől a naptól az összbüntetés tárgyában hozott itélet keltéig, vagyis 1907. évi márczius hó 5-ig töltött idő vizsgálati fogság tárgyát nem képezhette, hanem a kiszabott összbüntetés 1907. évi január hó 18-tól lett volna számítandó. Ámde a törvényszék ítéletének ettől eltérő törvényellenes rendelkezése panasz tárgyává nem tétetett és vádlottra nézve, akinek javára a vizsgálati fogságban töltöttnek mondott idő teljes mértékben beszámíttatott, nem sérelmes; miért is ebben az irányban határozat nem hozatott. (1907. máj. 7. 3553. sz.) Bp. 385. §. 3. p. Ha a Btk. 92. §. alkalmaztatott, akkor már csak a Bp. 385. §. 2. pontja alapján használható semmiségi panasz. Amiatt, hogy a legkisebb tartam nem alkalmaztatott, nincs helye semmiségi panasznak. 308. C.: A Bp. 385. §. 3. p. szerint semmiségi panasznak lehet helye a vádló részéről a Btk. 92. §. tévesen történt alkalmazása ellen, a vádlott érdekében pedig e §-nak feltételes fennforgása daczára való nem alkalmazása miatt: a Bp. 385. §. 2. p. fogva pedig semmiségi panasz emelhető a 92. §. esetében azért is, ha a büntetési tétel tekintetében a törvényben vont határok meg nem tartattak; de az, hogy a 92. §. alkalmazásával kiszabható büntetésnek legkisebb mértéke nem alkalmaztatott és általában az, hogy a 92. §. keretében kiszabható büntetésnek mily mértékét találta az eset körülményeihez képest az itélőbiróság megállapitandónak, a törvény egyik rendelkezése szerint sem semmiségi ok. E semmiségi panaszt tehát törvényszerű semmiségi ok hiánya miatt a Bp. 434. §-hoz képest vissza kellett utasítani. (1906. decz. 4. 7206. sz.) Gyilkosságban való bünsegédi részesség esetén a Btk. 92. §-ának alkalmazása ki van zárva. 309. C: Ugy P. F., mint P. L. vádlott az esküdtbíróság ítéletében 10 évi fegyházra van elitélve három rendbeli oly bűncselekményért, melyek közül a gyilkosság bűntettének bünsegédi részességből álló kettő a Btk. 278. és 72. §-ai alapján határozott ideig tartó fegyházzal volt büntetendő olyképen, hogy a büntetés a 72. §-ban felhitt 66. §. 3. bekezdése szerint 5 évnél enyhébb nem lehet. Az anyagi büntetőtörvénynek ez által a kizáró szabálya által egyszersmind ki van zárva. P. F. és P. L. esetében a Btk. 92. §-ának nem alkalma-