Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Bp. 384. §. LO. p. 155 részét pedig helybenhagyta, anélkül, hogy határozottan rendelkezett volna az iránt, hogy a fennmaradt 80 korona pénzbüntetés mint főés a 20 korona pénzbüntetés mint mellékbüntetés be nem hajthatása esetében külön-külön, a Btk. 53. §-a és a Bp. 327. §-ának 4. bekezdése a) pontja értelmében mily tartalmn szabadságvesztésbüntetésre változtatandó ál. Minthogy tehát ebben a rendelkező részben a Tábla Ítélete érthetetlen: az ítéletet a Bp. 384. §-ának 10. pontjában meghatározott semmiségi okból a Bp. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében megsemmisíteni és a Táblát uj ítélet hozására utasítani kellett. (1907. ápr. 30. 4249. sz.) Megsemmisítés érthetetlenség miatt, midőn a Btk. 306. §. szerint büntetendő halált okozó testi sértés miatt megállapított bűnösség mellett a büntetés a Btk. 307. §-a alapján szabatott ki. 296. Mindkét alsófoku bíróság vádlottat a Btk. 301. és 306. §§-ban meghatározott és 20. §-a 2. bekezdésének 2. tételéhez képest minősülő halált okozó súlyos testi sértés vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért a Btk. 307. §-ának 2. bekezdése alapján- a Btk. 92. §-ának alkalmazásával két hónapi fogházra ítélte. C.: Az ítéleteknek rendelkező része érthetetlen. A Bp. 327. §-ának 2. bekezdése a) pontjának rendelkezése ugyanis világosan megköveteli, hogy a vádlottnak elitéltetése esetére az ítéletnek tartalmaznia kell: a megjelölését annak a bűncselekménynek, melyben a bíróság a vádlottat bűnösnek találta és a kiemelését azon körülményeknek, melyek a bűncselekmény megkülönböztetésére és az alkalmazott büntetési tétel alapjául szolgálnak. Érthetetlen az ítéleteknek rendelkező része, mert a vádlott a Btk. 301. és 306. §§-aiban meghatározott és a 20. §. 2. bekezdésének 2. tételéhez képest minősülő halált okozó súlyos testi sértést vétségében mondatott ki bűnösnek; tehát oly bűncselekményben, melyet a törvény ugyané törvényszakasz alapján fegyházzal bünteti és a minek büntetése a Btk. 92. §. alapján szabták ki és őt fogházbüntetésre ítélték. Ámde a Btk. 307. §-a, ép ugy mint a 306. §. a bűncselekménynek nemcsak a büntetési tételét megállapító, hanem a minősítést is meghatározó rendelkezést foglal magában. Ebből folyólag és tekintettel a Bp. 327. §-ának 2. bekezdése a) pontjának fentebb idézett rendelkezésére, a vádlottnak büntetése a Btk. 307. §-a alapján csak akkor szabható ki, ha a bűncselekmény is e törvényhely alapján határoztatik meg, illetőleg minősíttetik. Ez azonban a jelen esetben nem történt, mert a Btk. 307. §. 2. bekezdése csupán a büntetés kiszabásánál hivatott fel és ehhez képest a vádlottnak büntetése a terhére megállapított, a Btk. 306. §-ába ütköző bűncselekményért oly büntetési nemben mondatott ki, mely sem a bűncselekmény büntetési tétele, sem a Btk. 92. §-a alapján kiszabható nem volt s mely bűncselekmény vétséggé minősíthető sem lett volna.