Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Bp. 384. §. 9. és 10. p. > 53 tató nagyon rossz szolgálatot tesz a felekezeti békének. 11a már a felsorolt tények sem alkalmas alapjai a bizonyításnak, még kevésbbé alkalmasak a felajánlott bizonyítási eszközök. A becsatolt lapszámokkal maga a védő is csak a közhangulatot kívánja bizonyítani ; de ez oly ingatag jelenség, hogy annak még a főmagánvádlóra kedvezőtlen voltából sem lehetne a bevádolt állitások, illetve kifejezések valóságára következtetni. A felhívott tanukra nézve pedig nem jelölte meg a védő azon tényeket, a melyekről tudomással bírnak, már pedig ez nélkülözhetetlen feltétele a tanubizonyitásnak. (907. máj. 15. 4748.) A Bp. 427. §. 4. p.-ját sértő határozat ellen a Bp. 384. §. 9. p.-ja alapján semmiségi ok nem jelenthető be. 291. C.: A Bp. 384. §-nak 9. pontjában meghatározott alaki semmiség: ok a bíróságnak másnemű határozata által jöhet létre, mint az az alaki semmiségi ok, mely á Bp. 427. §-ának 4. pontjávan van meghatározva. Ugyanis az utóbb emiitett pontban a törvény külön intézkedett arra az esetre, ha a kérdések feltevésénél a 354—361. §§-ok parancsoló rendelkezései meg voltak sértve; a miből már magából nyilvánvaló, hogy az á semmiségi ok, mely a 427. §. 4. pontja alapján van érvényesítve, nem zavarható össze a 384. §. 9. pontjában meghatározott semmiségi okkal. Nem tulajdonitható tehát jelentőség annak, hogy dr. H. Zs. védő a semmiségi panaszt a Bp. 384. §-ának 9. pontjára is alapította, mert ez a panasz a kérdések feltevésnél felmerültnek vélt semmiségi okról szólván: a felhitt 9. pontjára nem volt, hanem volt csupán a 427. §. 4. pontjára alapítható. (907. szept. 24. 7586.) Bp. 384. §. 10. p. Érthetetlen az itélet, ha a Btk. 279. §-a alapján megállapított bűnösség mellett a büntetést, bár a 279. §. keretében, a 280. §. alapján szabja ki. 292. C.: Érthetetlen az ítéletnek a rendelkező része annálfogva, mert noha e szerint Cs. L. vádlott a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében mondatott ki bűnösnek, a büntetés mégis a Btk. 280. §-a alapján, habár valósággal nem is ennek a keretében szabatott ki. (907. febr. 27. 1983.) Tettestársaság megállapítása mellett az elkövetés időpontjának különböző megjelölése érthetetlen. 293. C.: A vád és az esküdtbíróság ítélete szerint özv. P. J.-né és Cs. L. vádlottak a terhükre rótt szándékos emberölés bűntettét, mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak követték el és pedig azzal a móddal, hogy néhai P. J.-et megfojtották. Kétségtelen tehát, hogy