Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 77., 79- 889 társi cselekményt követett el, mindkét alsóbiróság tévedett, a mikor R. Sz.-né vádlottat csak mint bűnsegédei mondotta ki bűnösnek. (1907. jatt. 31. 1004. sz.) Btk. 77- §• A Btk. 77. $-ában meghatározott kényszerités sértettől nem eredhet. 14. C: K. M.-né védője a következő kérdés feltételét kérte: „Ha igen, igaz-e, hogy özv. K. M.-né a t'ökérdésben foglalt cselekményt (Rtk. 278 ff.) K. M.-nak ama veszélyes fenyegetése által kényszerítve követte el, mert K. M. megölt öt és hozzátartozóit életük kioltásával ismételten megfenyegette és megtámadta s ez a veszély máskép elhárítható nem volt?" E kérdésben nyilvánvaló, hogy a védő a Btk. 77. §-ában meghatározott beszámithatóságot kizáró, tehát a büntethetőséget megszüntető okra vonatkozóan akart az esküdtekhez külön kérdést intéztetni. A Btk. 77. §-ában meghatározott beszámítást kizáró okra vonatkozóan indítványozott kérdés mellőzése miatt bejelentett semmiségi panasz alaptalannak találtatott, mert a törvényszék mint esküdtbíróság a Bp. 361. §-ának megfelelően a törvényből meriteU helyes okoknál fogva utasította el az özv. K. M.-né védőjének az általa javaslatba hozott kérdés feltételére vonatkozó indítványát, midőn az e tárgyban hozott végzésben a törvénynek megfelelően kimondotta, hogy a Btk. 77. §-ában meghatározott kényszerités ezen szakasz világos értelme szerint csak egy harmadik személvtől s nem a sértettől eredhet s csupán akkor szünteti meg a cselekmény beszámithatóságát, ha a közvetetlen veszély nem volt elhárítható: a védő által javaslatba hozott kérdések szerint pedig özv. K. M.-nét a sértett s nem egy harmadik személy kényszeritette a vádba vett cselekmény elkövetésére. A védő tehát olyan körülmény fenforgására vonatkozóan kívánt az esküdtekhez kérdést intézni, a mely özv. K. M.-né cselekményét illetően teljesen közömbösek, annak feltétele tehát helvesen tagadtatott meg. (1906. decz. 5. 10,762. sz.) Btk. 79. §. Jogos védelem nem forog fenn az aránytalanul gyenge egyén támadásával szemben, ha ez sérelem nélkül is lefegyverezhető. 15. C: A Bp. 385. §-ának 1. c) pontjára vonatkozólag alaptalan a jogos védelem esetének meg nem állapítása miatt emelt semmiségi panasz, mert, habár valónak fogadta el a T. azt, hogy a sértett felemelt bottal támadta meg a vádlottat, megállapította azt is, hogy a vádlott erőteljes férfi, mig a sértett munkaképtelen, önmagával is tehetetlen aggastyán, kit a vádlott a bot elvétele által lefegyverzett s azután ugyané bottal vert meg. Eme tényekből tehát helvesen vonta le a T. azt a következtetést, hogy vádlott tette valamely őt közvetlenül s veszélyesen fenyegető támadás elhárítására szükséges