Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 400., 401. §§. 97 C.: Minthogy a Btk. 391. §-ának rendelkezése értelmében, az ott meghatározott közokirathamisitás csak akkor büntetendő, ha abból valakire jogsérelem háramlik, vagy háramolhatik, de vádlottnak cselekvéséből a Btk. 391. §-a által feltételezett jogsérelem senkire sem háramolhatott s minthogy olyan eshetőség, melynek folytán a leckeigazolvány meghamisításából valakire jogsérelem háramolhatott volna, a megállapított tényálláshoz képest csak a vádlott szándéka, illetőleg tudta nélkül állhatott volna be, ily eshetőség pedig — szándékosan elkövetett bűncselekményről lévén szó — a Btk. 391. §-ában meghatározott bűntett tényálladékának megállapithatása szempontjából figyelembe nem jöhet: ugyanezért a most emiitett bűntettnek, sem egyéb büntetendő cselekménynek tényálladéka vádlott terhére meg nem állapitható. (1907. április 23. 4015. sz.) = A büntethetőség egyi kalapja az a tudat lévén, hogy a cselekvényből jogsérelem keletkezhetik, a büntethetőség ki van zárva, ha e tudat hiányzik, vagyis az akarat az ellenkezőre irányul, mert a hamisító akaratában levő veszélyesség csak akkor nincs meg, a fizikai lehetőség mindig fenforogván, mert pl. ellophatják s mások felhasználhatják, a felmentésnek a jelen esetben is a szándék hiányán kellett volna alapulnia. Btk. 400. §. Sommás végzés kézbesítő vevényen a kézbesítés napjának hamisítása a 400. §. alá esik. 202. Vádlott községi jegyző, mint kézbesítő egy sommás végzés kézbesítési ivére tudva azt a valótlan hamisítványt vezette rá, hogy a szóban levő végzést B. alperesnek 1905. július 24. napján kézbesítette és hogy nevezett az aláírást megtagadta, holott a kézbesítés nem 1905. július 24-én, hanem ugyanazon évi július 27-én történt és B. az aláírást meg nem tagadta, a sommás végzés ellen 1905. július 28-án beadott kifogásait pedig a váltóbiróság elkésés okából visszautasította. C: Minthogy a hamis tanúsítás azzal a jogsérelemmel járt, hogy alperes a sommás végzés ellen váltókifogásait nem érvényesíthette: ezekhez képest a vád alapjául szolgált tett a vádlottra nézve legkedvezőbb minősítés (Btk. 400. §.) mellett is büntetendő cselekmény tényálladékát állapithatja meg. (1907. ápr. 16. 3740. sz.) = A minősítés legfeljebb azon az alapon volna helyes, hogy a kézbesítő közreműködött a kifogásokat visszautasító végzésnek valótlan tényre való alapítására. Az okirathamisitás (391. §.) azonban már a vevény meghamisításával befejeztetett. Btk. 401. §. Felmentés, mert a hamis okirat megsemmisíttetvén, nem lehetett megállapítani, vájjon az bizonyításra alkalmas volt-e. 203. C.: A tábla nem fogadta el bizonyítottnak azt, hogy az az okirat, melyre vádlott K. nevét kézbesítői kezesként ráirta s mely Grill-féle Döntvénytár. XIV. kötet. 7