Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

68 Btk. 258. §. 120. Vádlott a főmagánvádlóról községi pénztárnoksága idejére vonatkoztatva, több, habár nem együtt levő személy előtt azt a tényt állította, hogy a főmagánvádló által kezelt pénztárból hiányzó öszszeg pótlására 60 K.-t adott kölcsön a főmagánvádlónak. C.: Minthogy a közhivatalnok ált al kezelt pénztárban előforduló hiánynak a fenforgása legalább is oly szabálytalanságot képez mely valódiság" esetén a fegyelmi eljárás megindításának okát Képezné; minthogy másrészt a kir. törvényszék nem fogadta el valónak, hogy a főmagánvádló által kezeli pénztáritól bármily össze;; hiányzott volna: nem tévedett a kir. törvényszék, midőn vádlottnak a rágalmazás vétségében való bűnösségét megállapította. Ami pedig a vádlott érdekében beadott semmiségi panasz indokolásában felhozott azt az érvet illeti, hogy vádlottnak nem állott szándékában a fömagánvádlót rágalmazni, scz sikerrel azért nem érvényesíthet'', mert a vádlottnak az a tette, hogy a valótlan tényállításokat terjesztette, szándékos volt, a rágalmazás vétségéhez pedig nem kívántatik meg különös sértő szándék, hanem elegendő annak tudata, hogy az állitások oly tényeket tartalmaznak, amelyek a bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának okát képeznék, vagy azt a közmegvetésnek tennék ki, (1905 november 7. 9499. sz.) íróról az az állítás, hogy plágiumot követett el, alkalmas arra, hogy őt a közmegvetésnek tegye ki. A rágalmazó állítás forrása (pld. keringő hír) közömbös. 121. C: Íróról azt mondani, hogy plágiumot követett el, olyan állítás, mely a megtámadott — legalább irodalmi körökben — a közmegvetésnek teszi ki, mert azt a gyanúsítást foglalja magában, hogy más iró szellemi munkáját sajátítja el, idegen érdemekkel kérkedik, és esetleg jogtalan vagyoni hasznot is szerez. Az „irodalmi kritika", melyre a védő hivatkozik, csak akkor jogos, ha valóban megtörtént irodalmi visszaélést tár fel a közönség előtt, mely esetben egyértelmű a közérdek czéljából való cselekvéssel (Btk. 263. §. 5. p.), de e körülmény is csak arra ad jogot, hogy az állítás valósága bizonyitátárgyává tétessék. Minthogy azonban a kir. tábla megállapította, hogy a felhozott tény nem való: a cselekmény büntetlenségének feltételei nem forognak fenn.. Épp oly kevéssé zárja ki a rágalmazás tényálladékának megállapithatását az a körülmény, hogy a vádlott a lopást, melylyel a fömagánvádlót kapcsolatba hozta, nem mint positiv tényt, hanem mint ,,keringő hírt" állította. A rágalmazás tényálladékát még az állítás forrásának megnevezése sem zárja ki. mert a hír terjesztője a maga tettéért épp ugy felel, mint a hír kitalálója; még kevésbbé zárhatja ez ki a bűnösséget, ha — mint jelen esetben — még forrást sem nevez meg, hanem csak általában a közbeszédre utal. Törvényünk még a köztudomást sem fogadja el a büntethetőséget megszüntető körülménynek, ugy, hogy e részben még a valóság bizonyításának sem ad helyet. (Btk. 265. §.) Ehhez járul, hogy a lopás vádját a vádlott csak látszólag közölte mint hírt, mert a ,,Sajtó tisztessége" czimü czikkben azt mondja e hírekről: „hogy nem minden alap nélkülek, az bizonyos", a ,,Cs. K. szerkesző Gyö-