Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

22 Közjog és közigazgatás. következésképen a végkielégítés által csakis az az igény szűnik meg, mely teljesítést nyert, t. i. a férjé (atyáé). Mindezek alapján el kellett ismerni, hogy az öl évi szolgálal után 2 évi fizetéssel végkiélégitett állami alkalmazottak özvegyeil és gyermekeit a/. r885:XI. t.-cz. 34. §-a alapján állandó ellátás illeti meg. Ekkép eldöntetvén az özvegyi és gyermeki ellátás kérdése, ez által eldöntöttnek tekintendő a temetési járulékra való igény kérdése is. Az 1885: XI. t.-cz. 53. §-a szerint a temetési járulékra — a törvény 27. §-ában emiitett alkalmazottak özvegyeinek és árváinak kivételével — azon állami alkalmazottak özvegyei és árvái tart hatnak igényt, kiket özvegyi nyugdíj, nevelési járulék vagy kielégítés illet meg. Ebből következik, hogy a mennyiben az öt évi szolgálat után két évi végkielégítéssel ellátott állami alkalmazottak özvegyei és gyermekeire nézve, a nyugdíjhoz, illetve nevelési járulékhoz való igény elismertetett, ezeknek a temetési járulékra való igénye is megállapítandó. A nyugdíj és gyermeknevelési járulék megszabása az ily állami alkalmazottak özvegyeinél és gyermekeinél is csak a törvény rendelkezései alapján történhetvén, az özvegyi nyugdij a férj beszámítható javadalmazása alapján a törvény 3(1. §-a szerint szabandó meg, mig a gyermeknevelési járulék megszabásánál a törvény 43. §-ának rendelkezései irányadók. Az 1885:.\1. t.-cz. 4(1. §-a azonban azt rendeli, hogy a férj nyugdíjazott állapotban halt meg, az özvegy és gyermekek járandósága sem egyenkint, sem együttvéve nem lehet nagyobb, mint az a nyugdij, melyet a férj élvezett. 'Továbbá a törvény 53. §-a a temetési járulékot a nyugdíjban elhaltak után, a nyugdijösszeg alapján rendeli megszabni. Ezekből következik, hogy ezen korlátozás a 2 évi végkielégítéssel ellátott állami alkalmazottak hátrahagyottai ellátásának megállapításánál is, kik a nyugdíjban elhalt alkalmazottak özvegyeinél és gyermekeinél kedvezőbb elbánásban nem részesíthetők, szintén alkalmazandó. Ehhez képest a korlátozás szüksége esetén az ily végkiélégitett állami alkalmazottakat 10 évi szolgálat alapján megillethetett nyugdij veendő az özvegyi és gyermeki ellátás, illetve minden esetben a temetési járulék megszabásánál alapul. Végül az ellátás folyósításának idejére nézve a törvény 17. §-ának vonatkozó rendelkezésén kivül ki kellett mondani, hogy a mennyiben a végkiélégitett állami alkalmazott a tényleges szolgálat alól történt felmentéstől számított 2 éven belül hal is meg, az özvegyi nyugdij és gyermeknevelési járulék csak ennek a 2 évnek elteltével folyósítandó, mert a férj (atya) két évi fizetéssel végkielégittetvén, az ennek megfelelő időre külön ellátás a hátrahagyottat nem illeti meg. Kelt a m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1906. évi június hó 9-én tartott üléséből. (XII. sz döntvény.) Hitelesíttetett a m. kir. közigazgatási bíróságnak 1906. évi június hó 21-én tartott osztályülésében.