Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

I 22 Btk. 465., 470., 471. §. az egyes hatóságok nincsenek elzárva attól a törvényes joguktól, hogy a szükségesnek jelentkező tájékoztató adatokat hivatali hatáskörükben az alájuk rendelt hatóságoktól és közegektől be ne szerezhessék, a kik viszont hivataluknál fogva közvetlen tapasztalataik vagy szakképzettségök alapján a felsőbb hatóságokat lelkiismeretesen tájékoztatni hivataluknál fogva kötelesek is. (1903. dcczember 21-én, 10,993. S7- ) Btk. 470. §. 255. V. az ellene lopás büntette miatt indított nyomozat folyamán, a nyomozást vezető B. D. járási csendőrőrmesternek a végett, hogy ellene a nyomozást megszüntesse, 200 K-t igért és felszólítására adott is. C.: E tények a Btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségének a tényálladékát kimerítik, s ezen ténymegállapítással szemben nem vehető figyelembe a védelem azon érvelése, mintha a megvesztegetés tényálladékát a B. D. részéről történt felbujtás kizárná, mert eltekintve attól, hogy az, hogy B. ü. mint nyomozó közeg vádlottnak a 200 K. jutalomra vonatkozó igéretét színleg elfogadta és a pénznek megszerzésére vádlottnak alkalmat nyújtott, felbujtást nem foglal magában, de még ha fenforogna is a felbujtás esete, az a tettes vétkességét egyáltalában nem zárná ki, s jelen esetben erről már azért sem lehet szó, mivel vádlott már a 200 K. ajándék ígéretével a megvesztegetés vétségét befejezte, tehát még mielőtt B. 1). a megvesztegetésre vonatkozólag egyáltalában nyilatkozott vagy valamit tett volna. (903. szcpt. 20. 8133.) Btk. 471. §. Hivatali kötelesség helytelen teljesítése magában véve nem hivatali vétség. 256. C.: A Btk. 471. §-ába ütköző vétséget az a közhivatalnok követi el, aki azon czélból, hogy valakinek jogtalanul hasznot, kárt vagy más sérelmet okozzon, hivatalos eljárásban vagy intézkedésében kötelességét megszegi; az 1894 : XII. t.-cz. alapján alkalmazott és felesketett mezőőr az id. t.-cz. 81., 83. §-ai szerint is kétségtelenül közhivatalnoknak tekintendő ugyan, a kir. T. azonban nem fogadott el valónak olyan tényeket, melyek alapján v.-tal szemben a károsításra irányuló czélzat megállapítható lenne, sőt azon tényekből, hogy vádlott, habár sértett L. K.-t ismerte és nevezettnek M.-ben lakása van, tőle zálogot követelt s miután nem adhatott, a tilosban talált libáit az 1894: XII. t.-cz. 90. §. ellenére lelőtte, arra lehet következtem és vádlott azon védekezése nyert megerősítést, hogy vádlott mint mezőőr jóhiszemüleg habár helytelenül járt el hivatalos kötelessége teljesítésében, már pedig a hivatalos kötelesség helytelen teljesítése a Btk. 471. §. ütköző vétséget nem létesiti. (905. okt. 25. 9ltS'0