Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

Btk. 415., 416. §. 1 17 244. C: Minthogy vádlott a Btk. 72. és 66. §§-ai alapján a csalárd bukás büntette helyett annak vétségében mondatott ki bűnösnek s ekként vádlott csak a Btk. 416. §-ában a vétségre megállapított hivatalvesztésre Ítélhető: annálfogva a tábla a büntetési tételt a mellékbüntetés kiszabása tekintetében meg nem tartván. Ítéletét c részben a Bp. 385. §-ának 2. pontjában meghatározott semmiségi ok miatt hivatalból megsemmisíteni s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséből álló mellékbüntetést mellőzni kellett. (1903. évi márczíus 19-én, 2510. sz.) = Állandó gyakorlat. Btk. 416. §. 3. p. Rendes mérleg készítése csak a második naptári év végén kötelező. 245, C: A Kt. 26. §-a szerint a kereskedő minden évben tartozik cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról mérleget készíteni, amenynviben kereskedelmi könyvek vezetésérc kötelezve van. A mérleg készítésére meghatározott év alatt azonban, a kereskedelmi szokáshoz képest, a naptári év értendő, mely január hó első napjával kezdő dik. és deczember hó utolsó napjával végződik. Ebből kiindulva — minthogy a F. K. által 1897. évben berendezett rőfosáruüzlet S. F.-né mint czégtulajdonos nevére csak KjOi április 13-án jegyeztetett be, ettől fogva pedig ugyanez év deczember végéig egy teljes naptári év el nem telt s ugyanazon üzlet 1902. évi november 22-én csőd alá Került és minthogy eszerint S. F.-né vádlottnak a mérleg készítésére vonatkozó kötelessége sem az 1901., sem az 1902. évben be nem következett: annálfogva az alsófokn bíróságok tévesen alkalmazták a törvényt, amidőn a vádbeli cselekmény minősítésénél a Btk. 416. §-ának 3. pontjában megjelölt mulasztást is alapul vették. (905. jan. 10. 234,) Btk. 416. §. 4. p. A czégtulajdonos akkor is felelős, ha az üzletvezetésbe be nem folyt. Csődkérvény beadásának elmulasztása. 246. C.: A megállapított tényekből okszerűen következtethető, hogy a ,,F. K. utóda" czégnek S. F.-né volt a tulajdonosa, F. K. vád. pedig ennek üzletvezetője és hogy a csőd S. F.-né vádlott ellen rendeltetett el, s miután a Btk. 414. és 416. ij^-ainak eseteiben a büntetendő) vagyonbukást a vagyonbukott követi el, kétséget nem szenved, hogy a vádbeli cselekménynek csak S. F.-né vádlott lehet a tettese. Habár az üzlet a forgalom nagyobb terjedelménél fogva a kisipar, körét meghaladta, és igy S. F.-né vádlott kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve volt, sem ö, mint czégtulajdonos, sem F. K. vádlott, mint üzletvezető oly kereskedelmi könyveket, melyekből az üzlet menete s a vagyoni állapot kideríthető volna, nem vezetett. K ténykörülményekből a kir T. helycsen vonta le azt a következtetést,