Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

76 Bek. 172. §. 172. §. 2. bek. Btk. 171. §-ában megbatároíott gyülekezet fogalmához nem kívántatik meg. (1905. okt. 17. 8840.) 172. §. Az izgatás fogalmához az egyenes felhívás nem kívántatik. Az izgatás a vallás elleni kihágást (Ktk. 51. §.) absorbeálja. 208. A v. Hemuseveczen a korcsmában 30—50-re tehető, több asztalnál ülő egyénhez, asztalról-asztalra járva, fenhangon a következő szavakat intézte: „b az Istenét, Krisztusát, Szűz Máriáját Magyarországnak és az egész minisztériumnak, csak volna nekem öt pajtásom, olyan zavargást csinálnék, mint a minő most Horvátországban van. Magyar kutya horvát lesz." A nagykanizsai tsz. tekintettel arra, hogy a v. szavait gyülekezeten nyilvánosan, szóval határozottan intézte a jelenvoltakhoz s csak a higgadtabbak közbelépésére sikerült v. fellépésének következményeit elhárítani: a Btk. 172. §. 2. bekezdésébe ütköző izgatást s a Kbtk. 51. §-ában meghatározott vallás elleni kihágás miatt ítélte el vádlottat. A p é c s i T. az elsőbiróság ítéletét hh. azzal, h. a Btk. 172. §. 2. bekezdésébe ütköző izgatáshoz az elfogadott birói gyakorlat szerint egyenes felhívás nem kívántatik, hanem az izgatás fogalmát a gyülekezetnek szóval bizonyos meghatározott czélra való bujtogatásra kimeríti. C.: A Btk. 172. §. 2. bekezdése csak az izgatás elkövetési módjai tekintetében utal a Btk. 171. §-ára; az itt megjelölt módok pedig: a nyilvánosság, a nyomtatvány, az irat és a képes ábrázolat utján való ténykedés. Az „egyenes felhívás" a 171. §-ban meghatározott vétségnek nem elkövetési módja, hanem maga az elkövetési cselekedet, holott a 172. §. 2. bekezdésében körülirt tett elkövetési cselekedete a gyűlöletre izgatás, s ennél, mint lelki állapot előidézésénél, a „felhívás" már fogalmilag sem képzelhető. A kir. ítélőtábla tehát nem tévedett, midőn az egyenes felhívás hiányában is megállapította a Btk. 172. §. 2. bekezdése alá eső büntetendő cselekményt. A vádlott terhére rótt ténykedés tévesen minősíttetett többségnek. A kir. ítélőtábla ténymegállapításában ugyanis nem ismerhető fel a cselekmények többsége, mert a folytonosságban kiejtett szavak összefüggésükben csak egységes beszédnek tekinthetők. A bevádolt nyilatkozatnak egységes tárgya a magyar nemzetiség, egyedüli czélzata a magyar nemzetiség elleni izgatás volt. A káromló kifejezések csak durva nyomatékai voltak az izgató beszédnek. (1905. április 12. 3495. sz.) 172. §. 2. bek. Izgatás osztály ellen. 209. C.: Törvényes meghatározás hiányában az ,,osztály" kifejezést a szónak közönséges értelmében kell venni. A mindennapi szóhasználat „osztály" alatt az állam népének oly csoportjait érti, melyek közös érdekeik vagy tagjaiknak társadalmi együvétartozása