Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Házassági törvény. 231 570. Igaz ugyan, hogy a különélés feltételeit a felek egymás között egyezségileg szabályozhatják, azonban az ily külön tartás iránti perben nemcsak a külön tartás iránti igény és jog keletkezésére, hanem az annak megszűntére vonatkozó körülmények is megbirálandók s ekként a férj nincs elzárva attól, hogy bizonyíthassa, miként a nő a tartásdíjra vonatkozó jogát időközben beállott tények és körülményeknél fogva elvesztette. Felperes a különélés ideje alatt, egy szóváltás közben alperest annak nyilt üzletében, többek jelenlétében arczul ütvén, a mint egyfelől a férj mint családfő ezen rajta elkövetett, őt súlyosan megalázó tettlegességénél fogva nejével az együttélést folytatni köteles nem lenne, az másfelől arra is feljogosított, hogy nejétől az annak eddig önként fizetett tartásdijat megvonja. (Curia 1905 április 8. I. G. 676.) Eljegyzés. 571. Azon költségek közé, a melyeket az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő fél a másik félnek megtéríteni köteles, az eljegyzési lakoma, a megvendégelés költségei és azon kelengye tárgyak ára tartozik, a mely tárgyak egyedül a kötendő házasságra való tekintettel szereztettek be. (Curia 1905 november 14. 5882/1904. sz. a.) 572. A házassági Ígéretre vonatkozó kölcsönös megállapodás az eljegyzéssel egyenlő hatályú lévén, az illetők jegyeseknek tekintendők. Az elsöbiróság helyesen állapította meg a tanuk vallomása alapján azt a tényállást, hogy a peresfelek által kiállított A) alatti szerződésben felperes a kereseti ingatlant alperesre az ez által neki tett házassági igéret ellenében ruházta át. Minthogy a tanuk vallomásaiból az is bizonyos, de a dolog természetéből is következik, hogy az A) alatti szerződés írásba foglalását a feleknek a házassági ígéretre vonatkozó kölcsönös megállapodása vagyis eljegyzése megelőzte, nem szenvedhet kétséget, hogy a felek az A) alatti kiállításakor már jegyesek voltak, s az A) alatt foglalt vagyoni átruházás nem az eljegyzés létrejöttének, hanem a tett házassági igéret teljesítésének feltételéül köttetett ki. Minthogy pedig az 1886: VII. t.-cz. 22. §. b) pontja értelmében azon jogügylet érvényességéhez, mely által az egyik jegyes ingatlan vagyonának tulajdonjogát a másikra átruházza, közjegyzői okirat kívántatik, az A) alatti azonban ezen alakszerűséget nélkülözvén, az érvénytelennek volt kimondandó. (Curia 1905 október 24. 1684.) 573. Ha a férfi a nőre valamely ingatlant a neki tett házassági igéret ellenében ruházott át s az erre vonatkozó okiratot a házassági ígéretre vonatkozó megállapodás után állította ki, ugy ennek érvényéhez közjegyzői okirat szükséges, mert a házassági Ígéretre vonatkozó kölcsönös megállapodás az eljegyzéssel egyenlő hatályú. (Curia 1905 október 24. 1684.)