Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 431. §. 4. p., 432. §• és 437. §. 5. p. i85 442. Vádlott és védője a külföldön lakó tanuk külföldi bíróságok által történt kihallgatására és megesketésére vonatkozólag a Bp. szabályainak megsértése s a közvetlenség és szóbeliség mellőzése, valamint báró Ch. J. tanú vallomásának az elsőfokú tárgyaláson történt felolvasása miatt már az elsőfokú ítélet ellen a Bp. 384. §-ának 8. és 9. pontjai alapján felebbezéssel éltek, a tábla azonban a felebbezésnek e részben helyt nem adott. Vádlott védője a Curia előtt tartott tárgyaláson ugyanazon alaki sérelem tekintetében ismételve előterjesztést tett s kérte az alsóbiróságok ítéleteinek megsemmisítését. C.: A Curia vádlott védőjének ez előterjesztését nem tehette bírálat tárgyává, mert a Bp. 428. §-ának második bekezdése szerint az az alaki semmiségi ok, melynek figyelembe vételét a tábla mellőzte, semmiségi panaszszal többé nem érvényesíthető. (1905. ápr. 26. 3989.) Bp. 431- §• 4- p. Törvényes időben postára adott perorvoslat is elkésett, ha az iktatóba későn érkezik. 443. C.: Minth. a védő által a tábla ítélete ellen bejelentett semmiségi panasz indokolását tartalmazó beadvány a nevezett bíróság iktató hivatalába 1905. márczius 8-án, tehát a 9-ik napon érkezett, a fentiek szerint pedig nem vehető figyelembe az a körülmény, hogy az indokolást megában foglaló beadvány márczius 7-én már postára adatott, a tábla törvényszerűen határozott azzal, hogy a 9-ik napon, tehát elkésetten érkezett indokot a Bp. 432. §-a alapján visszautasította. (.1905. okt. 26. 9191.) Bp. 432. §. A perorvoslati határidő minden jogosultra nézve külön számítandó. 444. C.: A Bp. nem tartalmaz oly rendelkezést, melynél fogva a bár ugyanazon tett miatt érdekelt vádlottaknak egy közös beadványbán előterjesztett semmiségi panasza, ha az egyik vádlottra nézve kellő időben benyujtatott, az egyszersmind a másik vádlottra nézve is, elkésése bizonyítása daczára, kellő időben beadottnak tekintessék. (1905. szept. 5. 7806. sz.) Bp. 437- §• 5- PTénymegállapítás jogos védelem esetén. 445. C.: A tábla kijelentette ugyan azt, hogy B. J. ütötte meg előbb D. J.-t, arra nézve azonban, hogy e közvetlen megtámadás elhárítására D. J.-nek szükséges volt-e, hogy B. J.-t megszúrja, ki nem terjedt s erre vonatkozó ténykörülményeket meg nem állapított, minthogy c lényeges körülmény megállapítása nélkül a Bp. 385.