Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

14 Közig, biróság általános közig, osztályának határozatai. 31. Minden javadalmazás, tehát a jutalék is, a melyet az államvasutaknál alkalmazott személyzet szolgálata fejében az államtól kap, a községi adótól és útadótól feltétlenül mentes. A magyar királyi államvasutak a.-i üzletvezetősége a területére beosztott alkalmazottak által 1901. évben kiérdemelt jutalékokból III. osztályú kereseti adót, általános jövedelmi pótadót és országos betegápolási pótadót vont le, s az e czimeken levont összeget az a.-i magyar királyi adóhivatalhoz beszolgáltatta. Az ekkép levont III. osztályú kereseti adó után A. szabad királyi város tanácsa az ott lakó államvasuti alkalmazottakra községi pótadót és útadót vetett ki, s e kivetést a közigazgatási bizottság is fentartotta, abból az álláspontból indulva ki, hogy az állami alkalmazottaknak csupán a kereseti adó IV. osztálya alá eső illetményeit mentesiti a törvény a községi és útadótól, ellenben a III. osztályú kereseti adó alá eső illetményeket nem. A közigazgatási bizottságnak a határozatai ellen irányulnak a panaszok. — Mellőzve az egyes panaszlók által felvetett ama kérdésnek vizsgálását és eldöntését, hogy a panaszlónak szóban forgó jutalékaira a III. osztályú kereseti adó törvényszerűen ki volt-e vetve, — s egyáltalában ez a jutalék kereseti alá esik-e, s ha igen, melyik osztályú kereseti adó alá? — a panaszoknak helyt kellett adni az 1893. évi IV. t.-cz. 15. §-ának rendelkezései alapján, a melyet az igoo. évi VII. t.-cz. 2. §-a az államvasutaknál alkalmazott személyzetre is kiterjesztett. — Igaz ugyan, hogy az előbb idézett törvényszakasz kifejezetten csak a fizetésre, valamint a nyugdijra és ellátásra kivetett állami adó tekintetében mondja ki a törvényhatósági vagy községi adótól és az útadótól való mentességet, — tekintve azonban a jogfejlődést, kétségtelen, hogy a törvény itt nem csupán a szoros értelemben vett fizetést, hanem az állami alkalmazottaknak alkalmazásukból folyó mindazt az illetményeit érti, a melyek állami adó alá eshetnek. — Ugyanis az államhivatalnokok a községi terhektől mindenkor mentek voltak; az 1875. évi XXIX. t.czikk 27. §-a ezt a mentességet fentartotta, midőn kimondja, hogy az állam hivatalnokai a községi adótól hivatalaik után járó jövedelmeikre nézve továbbra is adómentesek; a törvény itt általában a hivatal után járó jövedelmet és nem csupán a fizetést emliti; ezzel a jogállapottal szemben az 1893. évi IV. t.-cz. 15. §-a megszoritást nem tartalmaz; sőt a törvény indokolásából és képviselőházi tárgyalásból nyilvánvaló, hogy a községi pótadó tekintetében az állami hivatalnokok illetményeinek addig mentességét fentartani -— s az útadó tekinteteben fennforgott kételyeket és egyenlőtlen eljárást megszüntetni kívánta. Hogy az 1893. évi IV. t.-cz. szóban forgó szakaszában a fizetés alatt az állami adó alá eső összes illetmények értendők, azt mutatja épen eme rendelkezést az államvasutaknál alkalmazott személyzetre kiterjesztő, fennebb már idézett törvényszakasz is, a mely szintén az általános ,,illetmény" szót használja és nem a „fizetést". — Mindaz a javadalmazás tehát, a melyet az államvasutaknál alkalmazott személyzet szolgálata fejében az államtól kap, a községi adótól és útadótól feltétlenül mentes. — Minthogy pedig egyáltalán nem kétséges, hogy az az illetmény, a mely után a panasz tárgyát tevő községi pótadó és útadó kivettetett, a panasz-