Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

146 St. 33- §• — BP- 5- §• és T3- §• 6- Pseinek bírálata pedig politikai tárgy, melynek közlésére a biztosíték nélkül megjelenő időszaki lap jogosítva nincsen. (1905. okt. 20. 9182. szám.) St. 33- SAz esküdtek állapítják meg, hogy ki a szerző. Több szerző együttes felelőssége. 360. C.: Az ítélet az esküdtek határozatán alapszik, azt a tényt pedig, hogy a vádlottak a bevádolt nyomtatványnak szerzői, mint a cselekmény tényálladéki elemét, az esküdtek döntik el. Azt az érvelést, hogy sajtó vétségeknél ki van zárva a tettesek többsége, a törvény nem támogatja. Az 1880: XXXVII. t.-cz. 7. §-a szerint ugyanis sajtóvétségeknél a büntető törvénykönyveknek csak azon intézkedései nem alkalmazhatók, a melyek a S. T. 13. és 33. §§-aiban megállapított felelősségi rendszerrel ellentétben állanak; a szerző pedig — és a körülmények szerint a szerzők többsége — a sajtójogilag felelős személyek közé tartoznak. (1905. jun. 8. 5630.) A mástól kapott théma versbe foglalása megállapítja a szerzőséget. 361. V. és védője azért jelentettek be semmiségi panaszt, „mert vádlott azon cselekménye, hogy a neki adott informatiót versbe foglalta, nem állapítja meg a Btk. 261. §-ában irt bűncselekményt". C.: A fenti panasz nyilvánvaló értelme az, hogy vádlott, ki csak egy neki átadott anyagot foglalt irodalmi alakba, szerzőnek nem tekinthető. Minthogy azonban az esküdtek a IV. sz. kérdésre adott igenlő válaszukkal e helyütt felül nem vizsgálhatólag azt állapították meg, hogy vádlott a bevádolt közlemény szerzője: az esküdtbíróság nem alkalmazta tévesen a Btk. 261. és a S. T. 33. §-át, midőn a bűnösséget ily értelemben megállapította. (1905. jan. 18. 490.) V. Bűnvádi perrendtartás. (1896 : XXXIII. t.-cz. — Bp.) Bp. 5. §. A magánjogi igény tekintetében polgári perre utasító végzés ellen perorvoslatnak nincs helye. 362. Pécsi T.: El kellett utasítani s. képviselőjének felfolyamodását, mert a Bp. 5. §. végpontja szerint azon határozat ellen, a melylyel a sértett magánjogi igényeivel polgári perutra utasíttatott, perorvoslatnak nincs helye. (1905. jan. 31. 173. sz.) Bp. 13. §. 6. p. Csődhitelező is lehet sértett. 363. C.: A Bp. 13. §-a szerint s. az, kinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkísérelt bűncselek-