Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

140 Ktk. 51., 52., 84. és 127. §§. Ktk. 51. §. Vallás elleni kihágások. 345. V. egy boltban nyilvánosan Isten ellen intézett gyalázó kifejezéseket használt és szt. István királyt, mint a róm. kath. hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgyát nyilvánosan gyalázta s mindkét tettével közbotrányt okozott. C.: E ténymegállapítás szerint vádlott terhére a Btk. 190. §-ába ütköző vallás elleni vétség tényálladéka nem forog fenn, mert amaz egyik alkotó eleme, hogy az Isten ellen intézett meggyalázó kifejezések a Btk. 171. §-ában irt módon, azaz jelen esetben gyülekezeten használtassanak, hiányzik, hanem cselekményében. Ktk. 51. §. alá eső kihágás foglaltatik. (1905. márcz. 8. 2118. sz.) Ktk. 52. §. 346. C.: Vádlottnak az a cselekménye hogy egy gör. kel. ünnepi egyházi körmenet alkalmával boltja előtt az utczán csomagolt s alfelét a menet felé kidüllesztette, miáltal a szertartást zavarta, figyelemmel a Kbtk. 52. §-ában hivatkozott i868:LIII. t.-cz. 19. §. 2. bekezdésének az 1891: XIII. t.-cz. 7. §-a által hatályban fentartott intézkedésére, büntetendő cselekmény (Ktk. 52. §.) (1905. február 23. 1636. sz.) Ktk. 84. §. Botrányt okozó részegség. 347. V. egy vendéglőben tartott tánczmulatságon ittasan jelent meg s ittassága ott nagymennyiségű konyak és pezsgő elfogyasztása folytán még fokozódott annyira, hogy csak tántorogva tudott járni. C.: E tények kimerítik a Kbtk. 84. §-ában ütköző kihágásnak összes tényelemeit, mert vádlott ezek szerint nyilvános helyen kétségtelenül botrányt okozó nagyfokú részeg állapotban jelent meg. (1905. máj. 24. 5109. sz.) Ktk. 127. §. Kertajtó és kerités megrongálása. 348. V. a sértett tulajdonában levő kerti ajtót és keritésének egy részét jogtalanul megrongálta. C.: A kerités és annak ajtaja az ingatlan tartozéka levén: e tárgyak jogtalan megrongálása nem esik a Btk. 418. §-a szabályai aláhanem csupán a Ktk. 127. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágásnak minősíthető azért, mert a sértett a vádbeli cselekménynyel okozott kárát 10 koronára tette és ennél nagyobb értéket az alsóbiróságok sem állapítottak meg. (1905. máj. 24. 5078. sz.)