Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)
I2Ó Btk. 401. §. s igy ajánlatot sem tett, viszont pedig- a pénzintézet részéről sem történt bárminő kijelentés az irányban, hogy az valamely összegű kölcsönt hajlandó lesz nyújtani, de maga a váltóürlap külalak tekintetében is olyan, mely egyáltalán nem alkalmas valamely kötelezettség megállapítására: ehhez képest a B.-né vádlott által benyújtott és E. hamis névaláírásával is ellátott váltóürlap valamely kötelezettség bizonyítására alkalmas okiratot egyáltalán nem képez annál kevésbbé, mert akkor, a midőn azon E. I. hamis névaláírása megállapittatott, semmiféle kötelezettségről még szó nem lehetett. (1905. máj. 31- 5350- sz.) Magánokirathamisitás bevégzése. 315. A 15 K.-ról szóló nyugtát a v. 100 korona erejéig meghamisította, olyannak tüntetvén azt ki, mintha 115 koronáról szólna s a polgári perben azt annak bizonyítására csatolta be, hogy 115 koronát már fizetett, holott a hamisítás nélkül az a nyugta csak 15 korona fizetését bizonyíthatta. C.: E használata a 100 korona erejéig meghamisított nyugtának, kimeríti az értéknél fogva a Btk. 401. §-ába ütköző s a Btk. 402. §-a szerint minősülő magánokirathamisitásnak bevégzett és nem megkisérlett vétségét, mert ezzel a használattal szemben annak a körülménynek, hogy ezen használat után a vádlott azt a nyugtát a periratokból visszavette s azt a későbbi tárgyaláskor, a melyen meg sem jelent s a mely után már Ítélet hozatott, újra nem használta, a már bevégzett cselekmény büntethetőségét meg nem szünteti. (1905. máj. 10. 4521.) A magánokirathamisitás elévülése nem a hamis okirat kiállítása, hanem annak fölhasználása napján veszi kezdetét. 316. A 6700 frtos váltót I. W. v. I. S. vádlott társával közös egyetértéssel és illetve közös akaratelhatározással nemcsak meghamisították, hanem a váltót közös egyetértéssel a sértettek megkárotitására irányuló czélzattal fel is használták akként, hogy azt a b.-i takarékpénztárnál 1896. szept. 18-án keresettel érvényesítették. C.: Minthogy a magánokirathamisitás a hamis okirat felhasználása által fejeztetik be, az elől emiitett tényekből okszerűen következik, hogy I. W. vádlottnak az a cselekvősége, mely szerint az 1904. november 28. megejtett elszámolás alkalmával értéktelenités nélkül kezeihez átadott 400 írttól kiállított fedezeti váltót testvérének I. S. vádlottnak kiadta, majd a váltót közös egyetértéssel meghamisította és uj alakjában a váltóbiróság előtt érvényesítette, a jelzett használat időpontjában (1896. deczember 18.) nyert befejezést ezen időponttól kezdve pedig a jelen bünperbeli vizsgálat elrendeléséig — 1901. deczember 9-ig — 5 év még nem telt el, és igy az elévülés még nem következett be. A védelem részéről ebben a kérdésben elfoglalt az az álláspont tehát, hogy I. W. akkor követte volna el a cselekményt, a mikor az inkriminált váltó létrehozásában bűnös módon