Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 386. §. 121 ban volt végrehajtás elől valamely kielégítés alapjául szolgáló érték clvonatott-e s ha igen, ugy ennek összege a 100 koronát túlhaladja — vagy sem? és igy a kárositás ténye meg nem határozható, e nélkül pedig a büntető törvény megfelelően nem alkalmazható: a védelem által panaszolt sérelem alaposnak találtatván, el kellett rendelni, hogy folytatólag tartandó tárgyaláson vétessék figyelembe az edigi eljárás folyamán mellőzött az a körülmény, hogy az inkriminált átruházáskor az ingatlan mennyit ért és a fentjelölt tehertétel mily mérvben állott fenn? (1905. febr. 28. 1814. sz.) Károsító czélzat hiánya miatt fölmentés. 305. B. W. ingatlanát 1902-ben nejének ajándékozta. S. czég 1903-ban az ajándékozással szemben fenálló követelését az ajándékozott ellen beperesitette. A per folyama alatt a megajándékozott, az ingatlant eladta, a vételárból a jelzáloghitelezőket kielégítette, a fenmaradó felesleget, 322 K. összeget pedig magának megtartotta. S. czég B. W.-né ellen a Btk. 386. §-ába ütköző csalás miatt feljelentést adott be. A tsz. vádlottat felmentette, mert nem látta fenforogni a hitelező megkárositására irányuló czélzatott, a mennyiben az ingatlan már a perlés előtt áruba volt bocsájtva és mert vádlott nem is volt mint egyenes adós perelve, hanem csak mint megajándékozott és igy hihette, hogy marasztaltatni sem fog. T.: Az elsőbiróság ítéletét hh. C.: A magánvádló semmiségi panasza alaptalan, mert a valónak elfogadott tény szerint vádlottnak cselekményében a hitelező károsítására irányuló czélzat nem ismerhető fel. (1905 .ápri. 26. 3981. szám.) Az ingatlan tulajdona iránt támasztott igény nem esik a 386. §. alá. — Az ingatlan átruházása és megterhelése ily czélból: közokirathamisitás (400. §.). 306. Özv. B. L.-né, a kk. V. J. gyámja által ellene az ingatlanok tulajdona iránt indított per eredményének meghiúsítása széljából, a peres ingatlanokat a kereset beadása után leányára ajándékozási szerződés alapján átirattá, ez pedig az ingatlanokat R. D. színleges ügylet alapján 1600 korona erejégi zálogjoggal megterheltette ezzel vádlottak kk. V. J.-nak 100 koronát meghaladó kárt okoztak. C.: A 386. §. súlypontja abban fekszik, hogy az adós a hitelező megkárosításával követelésének kijátszását czélozza, jelen esetben azonban nem kötelmi jogból származó követelés, hanem ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogi igény meghiúsításáról van szó s e szerint a Btk. 386. §-ában meghatározott csalás egyik alkotó eleme, vagyis a hitelező követelésének kijátszása hiányzik. De minthogy B. L.-né az ingatlanokat, habár ugy ő, valamint leánya tudta, hogy azok jogilag kk. V. J.-t illetik, mégis leányára' ruházta át, R. D. a C. M.-né azokra zálogjogot szerzett és igy mindannyian szándékosan közreműködtek arra, hogy kiskorú V. J. jogaira vonatkozó valótlan tények vezettessenek be a telekjegyzőkönyvbe,